Izé

Jajh, ne légy előítéletes! A rasszista is az :P Nem biztos, hogy ez rasszizmus, lehet csak szimpla tényközlés akart lenni... :P:D

Különben is: http://today.deviantart.com/dds/#/d2vwwx2


És magamévá kívánom tenni, amit a kép készítője is ír:
I'm not racist ! don't misunderstand me ^^"

Nem... nem mindenki rasszista...

Az se tűnt fel még senkinek, hogy ez csak egy néger baba? :D

Felelőtlen kutyatartók. Én féltenék egy masztiffot a gyerektől. ;)

http://ize.hu/comments.php?post_id=16076

Eddigi tapasztalatból erre inkább már csak annyit írok: De éééééédi :P:)

Minden gyerek szereti a nápolyit... vagy fordítva ? ;)

www.funpic.hu/hu/kategoriak/kutyak/26180_i-think-this-is-the-beginning-of-a-beautiful-friendshi?categoryId=5&position=&large=1

Még csak annyit, szerintem semmi értelme a városi életet, a vidéki élet, a kutya tartás, meg a gyerek nevelés sztereotípiáit összemosni/kapcsolni, mert külön-külön is mindegyik baromság, nem hogy együtt...

Akkor inkább olvasd el mi lett írva és utána írj böszmeséget... Ha azt hiszed, hogy attól mert valaki a gyerekét nem rakná le egy kutya elé szabadon, neki nem való gyerek, nos hát akkor szerintem meg; inkább neked nem való... :(

Felét se olvastam el a kommenteknek, de kb tudom a lényeget:) Ez csak egy kutya, egy gyerekkel. Akik nagyon ágálnak ellene, valószínű ugyanolyan tutyimutyi városi elkényeztetett emberkék, akiknek nem való kutya. Gyerek meg főleg nem:)
Nem indokolnám 40sorban, felesleges lenne. De könyörgöm, ne vegyetek kutyát, és használjatok óvszert.

"a családból mindenki "főnök" felette"
Ez így sántít. A kutya mindig egy falkavezért fogad el.
Én nem vagyok szakértő, de nálunk a kutyának a kajáját csak apukám piszkálhatta (a "főnök" :D), pedig szelíd egy jószág volt, jól megnevelve.
Viszont ennek ellenére is úgy gondolnám, hogy mindig vannak helyzetek, amikor azért mérlegelni kell. Én egy akármilyen kedves, kezes állat mellé sem tennék le egy párhónapos gyereket.
És igen, az utcára se engedném ki (mintahogy valaki az egyik hozzászólásban emlegette), nem a téglák miatt (:D), hanem mert itt egy KISGYEREKről van szó.

Először is: Jópofa videó!
2.: A kutya az ember legjobb barátja! Ugyanakkor megvan a helye! Részben egyetértek mind a két táborral... A családban már a születésem előtt nagy hagyománya volt a kutyáknak - házőrzés - aminek lassan 28 éve... ( előttem pedig vagy 3-szor ennyi év ) Ugyanakkor bennem is megállna az ütő, ha a saját kutyám és a gyerekem - még nincs - egy tányérból ennének... A higiéniás okokat most tekintsük másodlagosnak... Ami koszt, mocskot én megettem az udvaron - szándékosan vagy véletlenül - kölyökként, attól egy mai, főleg városi - tisztelet a kivételnek - de inkább úgy mondanám, hogy egy mai domestos-os gyerek 3-szor felfordulna... A Párom is elég féltő szülők között nevelkedett.. tisztaság,, kézmosás.. és szegény huszonévesen minden nyavalyát elkap.. gyenge az immunrendszere. Vagyis nem erősödött meg...

Nem tudom, hogy mennyi tudományosan alátámasztott tanulmány van a gyerekek és a kutyák viselkedéséről.. Az tény, hogy régen - még a vörös címeres korban - úgy alakult, hogy mind a két szülőnek át kellett menni a szomszédba. Én babakocsiban kint az udvaron.. nyár volt.. ( a kekeckedőknek.. elég magas kocsi volt.. egyáltalán nem voltam a kutya látóterében ) Elmesélésből tudom, hogy akkor egy nyugalmazott - igen.. náluk is van olyan - rendőr JÁRŐR kutyánk volt. Németjuhász. 5 percre szaladtak át a szomszédba. A faterom csak annyit mondott a kutyának, hogy őrizd!!! Hazajöttek és a két macskánk, valamint egy kóbor macska és pár kiskacsa volt kiterítve a kocsim körül... a kutya meg ott feküdt... rám sem nézett.. ő területet védett...

Másik.. már felnőttként.. Játszottam az egyik kutyánkkal. ( kuvasz-németjuhász keverék..) Addig játszott, hogy a láncot rátekerte a lábamra. ( állatvédőknek... 5 méteres láncon volt.. megkötve pedig azért mert területi dominanciában akkor mindig balhé volt...) Én léptem volna, de a lánc miatt megbotlottam.. erre a láncon lévő is már hátrált, mert káromkodott a "falkavezér" ő pedig húzódott... De nem tudott a lánc miatt.. Észrevette az ónémetjuhász és egyből nekirongyolt a keveréknek.. mert úgy tűnt, hogy ő támadott meg...

A kuvasz kutya olyan finoman vette el a kezemből bármilyen kaját, nasit... mint egy sebész..

A kutya tud ügyelni arra ami neki fontos. Pár éve az uncsim ( akkor 3 éves ) .. 3 db, összsúlyban ~ 120 KG körüli kutyát nyúzott.. tépett lovagolt rajtuk.. Igaz egyszer sem hagytam magára.. Nem kísértem mindenhova - annyira bízok a kutyában - ( sok emberben nem bízom annyira.... A munkám miatt már dolgoztam kutyákkal éles "szolgálatban"... ) de annyi elég volt, hogy én is kint vagyok az udvaron. Mikor már nagyon húzta a fülét én szóltam az uncsimra..

Kutyát csak akkor neveltünk fizikai erőszakkal amikor az már elkerülhetetlen volt... Egymásnak mentek - na akkor beszélj nekik.. hidegvíz és fakereszt.. fokhagyma.. Amikor 70-80 Kg egybefüggő tömeg gurul és tépi egymást, mert elborul az agya.. Igen!! A legneveltebb kutya agya is el tud borulni... Csak más amikor panelcirkálók cin-cin-elnek egymásnak, vagy két nagytestű kutya megy össze... ( nálunk csak is fajta társak tudták ezt előhozni a kutyából!!! ) 5*5 cm-es lécet a harmadikat törtem szét rajtuk, amire elengedték egymást... Egy napig duzzogtak.. ki-ki a maga sarkában.. utána meg mintha semmi sem történt volna...

Legjobban a kajával lehet őket nevelni.. Ha balhézott a kutya, akkor is megkapta a minimális fejadagot.. De!!! Kiültem az udvarra pörköltet enni.. Egyből körülrajongtak.. aztán a balhés nem kapott semmi falatot... Hülyén hangzik, de mondtam neki mindig, hogy most te miért nem kapsz. Ha vicsorgott a többire még egy maflást is kapott... Pár nap után beállt a sorba...

Összességében.. a kutya a legjobb házi kedvenc!!! Ha megvan hozzá az akarat, a törődés, a hely és tudunk velük bánni....

Hi all!

Olyan családban nőttem fel, ahol mindig volt kutya és szerintem mindig is lesz. Keverékek votlak eleinte aztán volt pár kaukázusink is. Most 1 jugoszláv-német juhász+ki tudja mi keverék van. Gyerekkorom óta azt csinálok a kutyáinkkal, amit akarok, akárhogy nyúzhattam, szekálhattam őket, semmi támadó reakció nem volt bennük. Ha "nem akartak" velem játszani, akkor elmentek a házukba vagy valahová olyan helyre, ami az övék volt ezzel jelezvén nekem,h most pihenni szeretnének. Ezek mellett tudni kell,h idegen ember engedély nélkül se ki, se be. Nem harapott, csak sarokba szorította a betolakodókatt vagy már be se engedte. Voltak macskáink is. Úgy alakult,h a télen kölykezett a macska és be lett hozva a melegre. Volt 1 ládájuk, abban voltak elszállásolva. Anya macska éppen etet, amikor a kutya valahogy betalált. Tudni kell,h saját macskákat szomszédokét ami arra járt megölte. Be a dobozhoz,anya macska nyávog, kutyánk megszagolta, megnyalta és kiment. Azt hittem ott helyben lehidalok. Kutya és kisgyerek viszonyra visszatérve.
Normál esetben a kutya a családot a falkának tekinti, ahol nem ő a falkavezér,ha igen, akkor gondok voltak/vannak a neveléssel. Falkában van 1 hierarchia, amit ő is követ, ezt a hierarchiát a család szablya meg, amivel ő nem fog ellenkezni. Tudni fogja hol a helye, mi a dolga. Új jövevény esetén:legyen az gyerek vagy felnőtt(bnő/barát), a kutya a mi viselkedésünkből fogja lemérni,h "hová tartozik". Konkrét eset: tesóm menyasszonya kicsit tartott a kutyánktól, mivel nem kicsi, jelenleg kb kenyérre tudja kenni. Vagy ismerősök gyerekei: nyúzhatják, lovagolnak rajta, játszanak vele, de semmi negatív reakció.
Etetéssel kapcsolatban: alap dolog:adni akarok vmit leül. Kajáját bármikor elvehetném tőle, ha akarnám. Ide is 1 eset:oldalas csont megszorult a kutyánk felső pofájában, nem tudott enni, inni rendesen. Apu belenyúlt és fogoval törte el a csontot, aztán volt 1 amit kézzel is ki tudott venni. Az egész keze bent volt a kutya szájában, aki visít a fájdálomtól, de apu fogat nem érzett a kezén. A sikeres "műtét" után, ami öröm és boldogság árad a kutyából apu felé az leírhatatlan. Fájt neki a dolog, de tudta,h segítünk rajta.
Nem akartam sokat írni, de csak sikerült. A lényeg az,h igen a kutya ösztönlény, de okos állatok, akiket megfelelő oktatással neveléssel elég sokmindenre meg lehet tanítani,például,h ne az ösztönei szerint cselekedjen bizonyos dolgokat illetően.

A kutyát úgy kell szoktatni, hogy a háziakból akárki akármikor elvehesse előle az ételt. Ha így van szoktatva akkor az a kutya tudja, hogy a családból mindenki "főnök" felette és soha senkit se bánt. Aki kicsit is ismeri a kutyákat az egyből látja, itt nincs semmi probléma. Szépen játszanak a tállal, közbe a kutya eszik is...

Mindkét félnek igazat adok, de inkább hajlok a bizalom irányába. Ennyiből ne engedje ki az ember a gyerekét az utcára mert (NEADJISTEN) baleset történik. Az udvarra se menjen ki mert leesik a fáról és eltörik a lába...

Had szóljak bele: Ahogy írtad a kutya ösztönállat, és minden ösztönös reakció sokkal kiszámíthatóbb, és megbízhatóbb, mint például az emberé.A kutya, még a legvadabb kan se bántja a kutyakölyköket. A kölyöknek kell közölnie a felnőtt állattal, hogy ő kölyök amit a kiskutyák ösztönösen meg is tesznek. Ezzel szemben a kutya, mint ragadozó, ösztönösent tudja, hogy a (nem kutya) kölyökállat a legkönnyebb préda. Ha egy kutya felismeri, hogy a gazdi gyereke=a család (melybe ő is beletartozik) kölyke, akkor a kutya ezt a gyermeket, lehet az akármilyen komisz, sose fogja bántani, ha nem ismeri fel, akkor baj van. A poszton látható kutya egyértelműen kölyöknek tekinti a kis zsiványt, így parának helye nincs.

c-c-c Nem volt mégse benne az elsőben kiemelten, hogy ez az én véleményem, nem pedig vm társadalommal szembeni elvárásom... Lehet itt hibáztam... :):P

Sajnálom, nekem nem egyértelmű. Semmilyen eddig nem ismert szituáció nem egyértelmű... Nemhogy egy állat, sőt egy másik ember, hanem még saját reakciónkba sem lehetünk biztosak egy sosem tapasztalt körülmény, esemény kapcsán... Aki magáról azt állítja, hogy tudja minden esetben hogyan fog reagálni, már az téves gondolat, nemhogy más reagálását tudni, mitöbb egy állatét...

aki még nem alakított ki bizalmon alapuló kapcsolatot egy társsal... belátom...
Sértve vagyok. Nem is szándékozok emberen kívül más lénnyel társas életet élni, arra meg hogy esetleg emberi kapcsolataimról nyilatkozz így pfff remélem nem lenne senki olyan elszállt, hogy komolyan gondolva tenné meg

Soha nem tapasztalt körülmények között elhiszem, hogy nagyon valószínűsíthető egy jó gazdinak, hogy hogyan reagálhat az ebe, de olyan, hogy biztos, ahogy fent is írtam, még önmagával szemben se lehet. Nekem -még ha szerinted nagyon kicsike is ennek a bizonytalanságnak az értéke, szinte nulla- akkor is magasabb, mint hogy gyermekem épségét kockáztassam...

Se kutyámhoz, se macskámhoz 7 hónapos koráig nem kerülhetett közel barátom gyermeke úgy, hogy egy üveg, vagy ajtó el nem választotta. Utána a huskyhoz is csak úgy, hogy minimum 2 felnőtt van egyszerre, gyermek folyamatosan felnőtt kezében, utána lehetett egy felnőtt a gyerekkel stb stb Pedig "biztos" :) voltam benne, hogy senkit nem bántana. Az a végtelenül kicsi esély, ami a biztostól, mindentől, semmitől elválasztja az embert, na az több nekem, mint hogy korlátlanul megbíztam és letettem volna a kislányt...

Most erről az szemernyi lehetőségről lehetne még filozofálni, hogy mikortól elfogadható, vagy mikortól nem... Viszont értelme nincs, mert ez saját, érzelemből fakadó küszöb...

Ahogy a legelső kommentnél is írtam azt hiszem; engem, számomra, szerintem... Számomra az, mármint nem elfogadható... Nem értem ez miért "bánt" téged?! Neked az elfogadható küszöb magasabb... Ennyi...

Neked nem egyértelmű... :) Másnak, aki ismeri a kutyáját, egyértelmű, hogy mit várhat el tőle... nembeszélve arról, hogy egy fülhegyezéséből tudja, mire készül az eb... Nehéz ezt megértetni olyannal, aki még nem alakított ki bizalmon alapuló kapcsolatot egy társsal... belátom... Csak bízni tudok benne, hogy egyszer majd megérted...

Ok bocs Blató ,hogy korcsnak neveztelek.....úgyis tudod , hogy családtag vagy (most épp nagyon dühös valakire odakint...) .

Hmmm...annyira zavar, amikor korcsnak hívják a keverék kutyákat. Az inkább a torzszülött / rendellenesen fejlődött élőlényekre használt elnevezés. Egy keverék kutya viszont szerintem ér annyit (ha nem többet...) mint egy fajtatiszta (eleve ez az egész fajta-téma egy ember által mesterségesen fenntartott rendszer a házikutyánál)...

Amúgy gratula a kutyádhoz. :)

Na hát kérem szépen, erről beszélek... Akkor mégse egyértelmű, hogy nem harapja meg... Amiről beszélek, hogy ha nincsenek meggyőződve (bár én soha az életben nem lennék róla) hogy megtanulta, felelőtlenség ezt hagyni... Ha meg már biztosak abban, hogy megtanulta, akkor meg azért vagyok kiakadva, mert már 1-2 hónapos, teljesen magatehetetlen gyermeket tettek ki a veszélynek a "tanulási folyamatban"...

Nem a kutyád jó felfogású, hanem te... Az empátia és a kommunikáció az alapja a jó gazdi-eb kapcsolatnak... Fajtától függetlenül menne ez más kutyával is, hidd el... ;)

Úgy gondolod, hogy a kutyának magának tudnia kéne, hogy az új jövevény hol helyezkedik el a családi hierarhiában ? Nem gondolod, hogy ez egy irreális elvárás ? Szerintem meg kell neki tanítani.... és nem lesznek félreértések....

Egy dologban biztos vagyok , hogy a kutyám nem bántaná a gyerekeimet.......Pedig csak egy korcsom van , uralkodó vér a német juhász , sokan nem is tudják , hogy nem fajtiszta , elsö kutyánk és máris tudom ,hogy nem kell ezután sem más faj , csak német juhász.....Nem túlzok fél óra alatt tanulta meg azt ,hogy leülsz és , hogy lustálkodsz(hátára fekszik...) mindezt játékosan és látszott a szemében az öröm , hogy együtt játszunk.
Kölyökkora óta ha enni kap , mindig be kell menjen a pajtába és csak akkor kerül bele az étel a táljába ha már benn van és leült , és csak akkor jön ki enni ha már mondtuk , hogy na gyere ehetsz , mindez verés nélkül , csak türelem kellet és egy jó felfogású eb.......és kicsi kora óta mikor evett mindig matattam a tálba miben az étele volt , eleinte morgott még de volt egy kis nyakrázás ha morgott , aztán lassan abbamaradt a morgás(az elsö nyakonfogás utánn rögtön ) és ma ha akarom kiszedem az összes kaját az orra elöl és csak ott áll és néz értetlenül , hogy akkor most mi van ? ? ?
Nem neveltem volna erre ha nem lenne két gyerekem , de mindig arra gondoltam , hogy a gyerekek kicsik , nem tudják mi a pálya és talán kitörhet egyszer egy hierarchikus csetepaté egy szelet zsíroskenyér miatt , igy az eb tudja , hogy a kaja az ami a tálban van azután hogy mondtam , ehetsz.....
Hihetetlen "állatok" a ragaszkodás és a hüség példaképei....

Igen volt kutyám. Mindegyik szeretett és engedelmeskedett mindenkinek a családban, még annak is aki nem érdemelte meg... Mindegy.
Amúgy arról nem lehet meggyőzni, hogy: ha mint írod, az a kutya szocializálva van a családban és megérkezik az új jövevény csecsemő, az eddigi gyerek nélküli csalódba szocializált kutya egyből integrálni fogja maga fölé a csöppséget... (Van amikor a nagyobb testvér nem birkózik meg vele egyből nemhogy egy állat) Fogalmam nincs mennyi idő lenne/kellene szükséges legyen, hogy a kutya az újonnan érkezőt is "elrendezze" magában, de nem hiszem, hogy 1 nap... A videón látható gyerek szerintem max 7-8 hónapos. Sok ideje nem volt a kutyának vele. Ha meg volt ideje, az azt jelenti, hogy a szülei már még sokkal fiatalabban, néhány hónaposan tették meg... Még elfogadhatatlanabb nekem...
Valamint eddig azt hiszem itt még nem volt szó nevelésről, mint verésről.
Amúgy meg azt is hiszem: mindegy, mert olyan esetben, hogy MINDIG, SOHA, BIZTOSAN típusú kommenteknél elég kicsi az esély a konvergálásra...

Volt má' neked kutyád...? A kutya igen könnyen eligazodik a családon belüli helyzetével kapcsolatban, ha kap támpontokat... (Magyarán szocializálva van) ha tudja hol a helye, soha, ismétlem SOHA sem fordulhat elő, hogy agresszorként lépjen fel...
Ha bármely kutyatartó olyan viselkedést tapasztal, ami az előző állításommal ellentétes, erősen gondolkozzon el azon, hogy való-e neki egy kutya.... mert a jelek szerint nem képes nevelni az ebet... pedig neki erre volna igénye... a gazdinak pedig ez volna az elsődleges kötelessége... és a gyengébbek kedvéért... a nevelés nem verést jelent...

A kutya volt számára a szent... Mondhatni még az életét is megmentette a gazdájának. Na meg Szila-n (mert így hívták a kutyát) kívül senki sem szerette :)

Ez kicsit elgondolkodtatott, hogy a feleségét és gyerekét verte, de a kutyát nem. Általában fordítva szokott lenni, bár én azt mondom sehogy se legyen.

A kutya neveltsége semmit nem jelent a családra nézve... Nagyapámék szomszédja úgy megnevelte a kutyáját, hogy az azt csinálta, amit mondott. Ha fekszik, fekszik, ha öl öl (egyébként egy tök szelíd kutya volt), ha nem engedett vezényszóval enni, a kutya addig ült a tál mellett és várt, amíg engedélyt nem kapott stb. Ennek ellenére a hapi ivott, mint gödény és ököllel, szíjjal szétverte az asszonyt meg a gyereket is, kivéve a kutyát... Pedig jól nevelt kutyája volt...

És az meg az én idegenkedésem, hogy egy ilyen kis gyereket nem bíznék egy ösztönlényre, és főleg nem étel mellett... Nekem felelőtlenség... Lehet ez félelem, vagy pesszimizmus tőlem, de inkább szoktassam a gyereket a kutyához akár éven, éveken át túlzott félelemből, mint engedjem oda és pont akkor gondoljon a kutya egyet és harapjon csak egyetlen egyet...

Oké, hogy veletek elvan...de nem szívesen találkoznék össze vele idegenként, amikor szabadon van. :)

Nekünk pl kuvasz van. Egyáltalán nem veszélyes és nem agresszív. Pedig nem mondhatnám h nevelve volt, csak úgy elvan velünk. Kb 60 kg és nagyon játékos. Viszont nem tartozik az okos kutyák közé.

Ha már a fajtáknál tartunk: nálam igazából kettő van, amitől tartok, ha meglátom, mert nagyon nehezen fogadják el az embert falkavezérnek, viszont a testméretük, erejük és agresszivitásuk miatt baromi veszélyesek tudnak lenni: a kaukázusi juhászkutya és a kuvasz. (Oké, farkasok ellen jók voltak anno őrizni a nyájat, de ezek csak nagyon karakán, határozott, hozzáértő és megfelelő testi erővel bíró gazda kezébe valók.)

Persze, minden kutya külön egyéniség...de azért az nagyon ritka szerintem, hogy jó, hozzáértő nevelés ellenére legyen valamelyik vadállat, mert annyira agresszív az alaptermészete, hogy nem lehet vele mit csinálni... Ott általában valami gond van a gazdával is (ezt most nem rád írom, hanem általános tapasztalatként).
Fajtája is válogatja nyilván. Nem sok cane corsot ismerek, de akiket igen, azok mind szelídek, és a gazdájuk szerint is békés kutyák (mondjuk nem próbálnám ki, milyen, amikor nagy ritkán ideges lesz...). :) Tacskóból pl. viszont még nem láttam normálisat...

:P Jó, hogy nem azt írod, hogy annak ellenére, hogy én mondtam, igaz...(persze tudom, én csupa hülyeséget szoktam mondani...). :P

Elképzelem, ahogy le is fagysz, ha mutatnék neked fényképet, ahogy egy tálból spagettizek a német juhászunkkal kisgyerekként :D

Az lehet, de a mostani kutyánkat (Cane Corso) még csak nem is láttam gyerekre vagy öregre ugatni.
Ez gyerekek kiabálására fel sem kapja a fejét, a roti meg rögtön rohant a kerítéshez, habzó szájjal ugatni.
De az előtte lévő kutyáinknak is más volt a mentalitása.

Cigók nem feltétlenül gyengébb egyedek. :D

Ha jól tudom az állatok másképp viszonyulnak a fiatal élőlényekhez, beleértve az embereket is. Pl mikor a német-juhászunk kölyök volt, akkor vittük az apjához és akárhogy mászott rá, meg harapta nem szedte szét. Viszont amint felnőtt már nem lehetett összeengedni őket. Gondolom nem lát vetélytársat egy kölyökben, nem érzi veszélyeztetve az ételt, a területét stb.

Egyébként mi is úgy neveltük, hogy elvehessük az ételt tőle. Morgott érte, de hagyta. Azért jobban haragudott ha elkezdtük simogatni evés közben. :)

Az hagyján, hogy szerinted, de ez egyébként is igaz... :DDD

Szerintem ez nevelés kérdése...(illetve a kutya apró jelekből sokszor megérzi a gazdája kimondatlan hozzáállását is más személyekhez / élőlényekhez, és annak megfelelően viselkedik).

Előző kutyánk megette volna a gyereket is.
Roti volt, kisgyerekeket, öregeket, (cigókat) utálta. Gondolom vadászösztön, hogy a gyengébb egyedeket kell elkapni.

Majdnem minden kutya, farkaskutya... ez meg egy német-juhász... ;)

Megnyugtatlak, én is csak úgy hallottam. De el tudom hinni, hogy valamikor megtörtént.

Nekünk is volt farkaskutya. Soha senkit nem bántott, de evés közben nem lehetett hozzá nyúlni mert akkor leharapta a karod. Pedig okos és nevelhető volt de ezt az egyet nem lehetett. Én nem merném odaültetni a gyereket az biztos.

Azé'megnézném azt a kutyát 17 (azaz tizenhét üveg sör) után.
Egyébként a haverod nem lehet fiatal, mert én ez a történetet, bár sör nélkül, több mint 40 (azaz negyven éve) hallottam először

Farkaskutyától nem kell félteni a gyereket. :D De ha már szóba jött, elmesélnék egy sztorit. Haverek sörözgettek, beszélgettek, végén lőn fogadás. Aszongya az egyik: másodmagammal meg tudok enni 50 (azaz ötven) flekkent és rá megtudok inni 20 (azaz húsz üveg sört). "Nemigaz! Lehetetlen". "Jó, két nap múlva, ekkor és ekkor készítsétek a húsokat és a sört." Pontos időben mejelent egy farkaskutyával, megevett 3 szelet húst, megivott 3 sört, a többit a kutya. Nyalta a száját, csóválta farkát: "Van még?"

Valamit benéztél szerintem... ;) A gyereknek pedig pont ilyen családban a helye... A kutya neveltetésén látszik, hogy a gyerek, jó helyre került...

Engem a hideg rázott, amikor néztem! Erősen elgondolkoztam, hogy mi módon büntetném a felelőtlen szülőket, hogy a gyerek ne szenvedje kárát...

Nem tehetek róla, ez a képzettársítás ugrott be: "A kutya ugat, a karaván halad". Itt a koravén matat s a kutya eszik.

Hihetetlen aranyos! Nem bírom abbahagyni a nevetést! A kutya igen jól nevelt és türelmes.