Szobabicikli 2011. 03. 16. 17:19 | #28
A végét én is túlzásnak éreztem,de alapjában véve összerakott kis rövidfilm.Van mondanivalója,nem is kevés...igen,még mindig anyámnál lakom -.-"
0
VÁLASZ
Nas 2011. 02. 21. 20:23 | #26
Igen, alapvetően az anya hibáztatható. Illetve én nem így fogalmaznék, mert szerintem azért 30-40 évesen már a fiú is ugyanannyira hibás a kialakult helyzet miatt, mert ennyi idősen bőven tehetett volna ellene (és kellet is volna tennie...), de az anya az, akinek a viselkedése (érzelmi zsarolás, visszaélés a fia szeretetével) egyértelműen elítélendő.
Egészséges emberben legkésőbb kamaszkorban kialakul a vágy az önálló életre, szabad döntéshozatalra, törekszik fokozatosan függetleníteni magát a szülői meghatározottságtól, korlátoktól, még ha ez azzal is jár, hogy magának kell gondoskodnia magáról, saját döntéseket kell hoznia, amiknek vállalnia kell a következményeit is úgy, hogy nincs szülői védőernyő felette, ráadásul egy idő után neki kell ilyen ernyőt szolgáltatnia másoknak. Ezt a folyamatot felnőtté válásnak hívják...(ami nem egyenlő csupán a reproduktív szervek kifejlődésével...). A filmben szereplő ember a kora és biológiai státusza ellenére nem egy felnőtt férfi, hanem egy kisfiú.
"És igen,bizonyos esetekben a fiú is hibáztatható,hiszen kényelmes a zoknit csak a szoba közepére ledobni,az időre megcsinált kedvenc kaját befalni,feltett lábakkal nézni,ahogy a mami takarít.:)Lássuk be,ezt bizonyos anyákon kívűl nem sok nő tűri el."
Igen, pontosan erről van szó. :) Sok esetben nekem is az az érzésem, hogy "szegény" fiúkáknak igazából nagyon is kényelmes ez a felállás, hogy még dönteniük sem maguknak kell a saját problémáikkal, életükkel kapcsolatban (a kiszolgálásról nem is beszélve)... Érdekes az is, hogy ez a probléma általában fiúkat érint...
"A legtöbben nem látnak bennük mást, mint egy "izompacát"."
Sajnos azért, mert az esetek többségében csak azok is... :(
Nekem a body builderekről az agyonplasztikázott plázacicák jutnak eszembe. Mindkét embertípus a külsejének drasztikus változtatásával próbál valami számára fontos skálán mért "értéket" vinni az amúgy üres életébe... Ha ilyet látok, bennem mindig megfogalmazódik az a kérdés, hogy miért így? Nem lehet, hogy azért, mert máshogy nem tud...? (Arról ne is beszéljünk, hogy aztán 40 évesen emberi roncsok lesznek.)
Egészséges emberben legkésőbb kamaszkorban kialakul a vágy az önálló életre, szabad döntéshozatalra, törekszik fokozatosan függetleníteni magát a szülői meghatározottságtól, korlátoktól, még ha ez azzal is jár, hogy magának kell gondoskodnia magáról, saját döntéseket kell hoznia, amiknek vállalnia kell a következményeit is úgy, hogy nincs szülői védőernyő felette, ráadásul egy idő után neki kell ilyen ernyőt szolgáltatnia másoknak. Ezt a folyamatot felnőtté válásnak hívják...(ami nem egyenlő csupán a reproduktív szervek kifejlődésével...). A filmben szereplő ember a kora és biológiai státusza ellenére nem egy felnőtt férfi, hanem egy kisfiú.
"És igen,bizonyos esetekben a fiú is hibáztatható,hiszen kényelmes a zoknit csak a szoba közepére ledobni,az időre megcsinált kedvenc kaját befalni,feltett lábakkal nézni,ahogy a mami takarít.:)Lássuk be,ezt bizonyos anyákon kívűl nem sok nő tűri el."
Igen, pontosan erről van szó. :) Sok esetben nekem is az az érzésem, hogy "szegény" fiúkáknak igazából nagyon is kényelmes ez a felállás, hogy még dönteniük sem maguknak kell a saját problémáikkal, életükkel kapcsolatban (a kiszolgálásról nem is beszélve)... Érdekes az is, hogy ez a probléma általában fiúkat érint...
"A legtöbben nem látnak bennük mást, mint egy "izompacát"."
Sajnos azért, mert az esetek többségében csak azok is... :(
Nekem a body builderekről az agyonplasztikázott plázacicák jutnak eszembe. Mindkét embertípus a külsejének drasztikus változtatásával próbál valami számára fontos skálán mért "értéket" vinni az amúgy üres életébe... Ha ilyet látok, bennem mindig megfogalmazódik az a kérdés, hogy miért így? Nem lehet, hogy azért, mert máshogy nem tud...? (Arról ne is beszéljünk, hogy aztán 40 évesen emberi roncsok lesznek.)
+2
VÁLASZ
rámnémetnemlelelmenteménmár 2011. 02. 21. 10:03 | #22
Véleményem szerint az ilyen helyzetekben aki a leginkább hibáztatható,az az anya.A fiús édesanyák egy része egyszerűen betegesen ragaszkodik gyerekükhöz és minden trükköt bevetnek annak érdekében,hogy ne veszítsék őket el.Nekem is sok ilyen barátom van.Az anya sokszor kisajátítja a fiát,elmar minden nőt mellőle,korlátozza a szabadságát,elveszi az önbizalmát,ha kell lelki terrort is alkalmaz.Nagyon nehéz helyzetben van ilyenkor a férfi.Nyilván az ilyen embereknek az anya a minden és ezért ha kell a kapcsolataikat,az életüket is feladják.Azokban a családokban,ahol valami miatt már nincs jelen az édesapa,mégnehezebb.És igen,bizonyos esetekben a fiú is hibáztatható,hiszen kényelmes a zoknit csak a szoba közepére ledobni,az időre megcsinált kedvenc kaját befalni,feltett lábakkal nézni,ahogy a mami takarít.:)Lássuk be,ezt bizonyos anyákon kívűl nem sok nő tűri el.
És egy testépítő talán mégnehezebb helyzetben van,hiszen őket a társadalom amúgyis nehezebben fogadja el.A legtöbben nem látnak bennük mást,mint egy "izompacát".
És egy testépítő talán mégnehezebb helyzetben van,hiszen őket a társadalom amúgyis nehezebben fogadja el.A legtöbben nem látnak bennük mást,mint egy "izompacát".
+5
VÁLASZ
Czaboo 2011. 02. 20. 21:10 | #17
Ha tisztában lenél azzal, hogy mit ad a testépítés az embernek, akkor talán érthetőbb lenne az egyébként gyengének tűnő véleményem.
Mit ér a sok munka, ha azon kívül semmije sincs? Nem nagyon nézem ki az emberből, hogy lennének barátai, vagy egyel talán normális vagy nevezzük átlagos emberi kapcsolata. Az anyai elnyomásról meg annyit, hogy nem könnyű tészta, de mindenre van megoldás, csak igazán akarni kell. Elszántsága megvan a fószernak, de több mindent nem vélek felfedezni.
Akii nem érti meg az élet lényegét, értékeit, nem ízleli meg ízét, az sose foglya tudni élvezni azt.
Mit ér a sok munka, ha azon kívül semmije sincs? Nem nagyon nézem ki az emberből, hogy lennének barátai, vagy egyel talán normális vagy nevezzük átlagos emberi kapcsolata. Az anyai elnyomásról meg annyit, hogy nem könnyű tészta, de mindenre van megoldás, csak igazán akarni kell. Elszántsága megvan a fószernak, de több mindent nem vélek felfedezni.
Akii nem érti meg az élet lényegét, értékeit, nem ízleli meg ízét, az sose foglya tudni élvezni azt.
-3
VÁLASZ
BusKeyCome 2011. 02. 20. 12:13 | #7
De rohadt gusztustalan, amit az "anyja" művel! Egyáltalán lehet az ilyet anyának nevezni, aki érzelmileg zsarolja a gyerekét? Kb. a feléig bírtam csak cérnával, aztán kikapcs..
0
VÁLASZ