Korrekt.
Ha meghallgatunk 35 csak lábbal zongorázó akárkit, akkor közöttük tényleg "csak" a produkció számít. Ugyanúgy, mint 35 ép ember között. A kettőt viszont ne hasonlítsuk össze.
Ha meg hasonlítani akarunk mégis, akkor a "piedesztál" igenis jár a srácnak, azért, mert lábbal zongorázni baromira nehezebb, mint kézzel, akár kényszerből tanulta, akár nem. Próbáld ki!
Ghavin 2010. 10. 13. 15:34 | #17
Nem arról van szó, hogy nem akarom megérteni, csak hülyeségnek tartom ezt a hozzáállást. Ha két versenyfutót egymás mellé állítanak, hogy tessék, melyikük futja le hamarabb a százat, akkor tökéletesen mindegy, hogy melyikük fektetett több erőfeszítést annak a kondíciónak az elérésébe, s a futótechnika elsajátításába, amivel egyáltalán versenyszerűen futhat, hanem az számít, hogy melyikük lép át először a célvonalon. Egy tehetségkutató versenyen sem számít, hogy ki mennyi évet töltött az énektudása, illetve a hangszerjátéka tökéletesítésével, a versenyzők akkor és bemutatott produkciója a döntő.
0
VÁLASZ
esmein 2010. 10. 13. 15:03 | #16
" Vagy most komolyan azt akarod nekem bemesélni, hogy az előadás minőségétől függetlenül, értékesebb a zongorajáték, ha azt nem a kéz-, hanem a lábujjakkal viszik véghez, csak azért mert ezt a módot nyilvánvalóan nehezebb elsajátítani? "
Minden tett csak annyit er, amekkora erofeszites van mogotte. Amennyi energiat fektet bele valaki. Sajnalom hogy nem akarod erteni mire gondolok...
Minden tett csak annyit er, amekkora erofeszites van mogotte. Amennyi energiat fektet bele valaki. Sajnalom hogy nem akarod erteni mire gondolok...
0
VÁLASZ
Ghavin 2010. 10. 13. 09:34 | #12
Figyi, nálam ez a bűntudatkeltés kurvára nem működik. Ez a srác nem tett semmi különöset azon kívül, hogy olyan hobbit választott magának, amire kevésbé alkalmasabb, mint karral rendelkező társai. Ennyi. Egy tehetségkutatón a tehetséget osztályozzák, nem pedig a kitartást, s ez a srác hiába tanult meg a lábujjaival zongorázni, az előadása 12 egy tucat, nincs benne semmi különleges azon kívül, hogy a lábujjaival csinálja. Vagy most komolyan azt akarod nekem bemesélni, hogy az előadás minőségétől függetlenül, értékesebb a zongorajáték, ha azt nem a kéz-, hanem a lábujjakkal viszik véghez, csak azért mert ezt a módot nyilvánvalóan nehezebb elsajátítani?
0
VÁLASZ
esmein 2010. 10. 13. 02:42 | #11
Nem azert mert fogyatekkal el, hanem mert ennek ellenere nem adja fel. Legtobb ember osszetorne egy ilyen baleset utan, es nem testileg, o pedig felkelt, bal labbal leporolta magat es megtanult zongorazni. Nem attol nagy mutatvany hogy labbal csinalja, hanem hogy egyaltalan csinalja. Ulj le, es gondolkodj el rajta te mit ertel el az elmult 5 evben, amit a vilagon nagyon kevesen.
0
VÁLASZ
Ghavin 2010. 10. 13. 00:49 | #10
Miért emelünk piedesztálra valakit pusztán azért, mert fogyatékkal él? Félreértés ne essék, látom, hallom, hogy gyönyörűen megtanult zongorázni a lábujjaival, de ez még nem ok arra, hogy úgy tekintsenek rá, mint a kínai Billy Joelre vagy Vladimir Horowitzra, s őszintén szólva a tehetségkutató első helyezést is túlzásnak érzem...
+1
VÁLASZ
.::JunKieEQ::. 2010. 10. 12. 14:01 | #2
Tudom... paraszt vagyok, stb..., de... akkor is! A zongoráról állva rúgnám le a székről !!!
0
VÁLASZ
Másfelől viszont azt kéne megnézni, hogy meddig jutott volna el egy olyan ember, akinek mindene megvan és úgy zongorázik lábbal. Sajnos biztos, hogy a díjazásban benne van a sajnálat is, de erről végképp nem az olyan tehet, akinek nincs meg a keze, neki esélye sincs máshogy zongorázni.
Aztán hogy konkrétan ez a srác "megélhetési sérült"-e, azt meg innen nehéz eldönteni, biztos van tényleg olyan is, aki ezzel a sajnálattal él vissza. Nehezen, de sajna el lehet hinni, hogy lehet ilyen is.