A virágevésről jut eszembe. A szüleim hoztak franciaországból ibolyaszörpöt, ibolyacukorkát és fenyőcukorkát! Az ibolyaszörp az illata végett kicsit furcsa, de amúgy egész jó, a cukor viszont olyan, mintha szappant szopogatnékXD A fenyőcukorka pedig olyan, mint a fenyőgyanta. Egy az egybe mintha számba nyomtam volna a légfrissítőtXD
Mai ismeretterjesztő rovatunkban az (ismét nagy levegő) élekhalok, palackfű, cigánysóska, szívkésfű, gezemice, békatarsoly, stb. stb., azaz a Pásztortáska. (Capsella bursa-pastoris)
Ehető gyógynövény, ismeretlen ismerősként gyakorlatilag mindenhol nő, a Rottenbiller utcától egészen Alsómocsoládig, ezért nem rossz befektetés saját kézzel gyűjteni egy teáravalót. Mókás, szív alakú levelei és virága nyersen is elropogtathatók, csak a kutyák, khm, jelzései okozhatnak némi fejtörést a legelés előtt. Itt is van még egy-két recept.
BlueD 2008. 07. 28. 13:41 | #10
kiskoromban azzal szórakoztunk, hogy ezeket a szív alakú leveleket lehúztuk, de úgy hogy még fityegjen, és ha megráztuk, akkor csörgött. Erről még nem hallottam, hogy ehető:D, legközelebb a parlagfűről derül ki, hogy kiszárítva, és elszívva jobb mint a marihónajja:D (nehogy valaki kipróbálja, csak baromkodok)
0
VÁLASZ
amúyg van fenyőméz is