Izé

A regényadaptáció Auggie Pullmanról, egy olyan gyerekről szól, akinek betegségei miatt nem hétköznapi az arca. Már csak az előzetes után is, könny szökik a szemedbe.

Egy kutya a reinkarnálódásai során az élet értelmét keresi. Butának hangzik, de már az előzetestől könnybe fog lábadni a szemed.

Nemes Jeles László  filmje egy nagyon komoly díjat nyert a Cannes-i filmfesztiválon, és azt gondolom mindenki büszke lehet rá.

(Szubjektív: Különösebben engem nem lep meg, hogy egy holokauszttal foglalkozó film a nyugat-európai fesztiválokon sikerrel szerepel, viszont a mérleg másik serpenyőjében ott pihen Natalie Portman nem igazán jól sikerült filmje a zsidó állam, Izrael megszületéséről, ami máris azt mutatja, hogy azért valamennyire érteni is kell a filmszakmához, és gondolom, hogy nem csupán ez a két film jelentette idén a (durván szubjektív leszek:) túlreprezentáltságot, tehát volt valszeg volt milyen mezőnyt „legyűrni„)

Ja. A filmet (még!) nem láttam., viszont máris ajánlom látatlanban. Tökmindegy én mit gondolok, más mit gondol, egy olyan fiatal rendező filmjéről van szó, aki büszkeségemre végre (pont ebben a linkben „láthassátok„) kulturált, művelt, nyelveket beszél, egy olyan főszereplőt lelt, aki külön „megérne egy misét” (hú de értelmezhetetlen képekkel élek má'), abszolút értelemben lehet büszkének lenni rá és  munkatársaira.

Hát ennyi. Egy jó film, az nem mindig attól jó film, hogy kényelmes és könnyű, hanem attól jó, hogy jó. Meg fogom nézni és majd eldöntöm csak magamnak én is. :-)

Egy 2010-es animációs rövidvilm alapján készült a Pixels, melyben egy félreértés következtében arcade játékok szereplőit küldi egy idegen faj a Földre, elpusztítani azt.
Bár a szereplőgárda tagjait leginkább alpári vígjátékokból ismerhetjük, a Chris Columbus által rendezett film valószínűleg a könnyedebb humort képviseli majd.

Életem egyik legfurcsább filmje, amit az elején abba akartam hagyni, de öt perc múlva könnyesre nevettem magam. Elgondolkodtató és humoros, Johansson kisasszony elképesztően dögös hangjával abszolút élvezhető.

Spike Jonze filmje egy férfiról, aki egy mesterséges intelligenciával ellátott gép iránt kezd el érzelmeket táplálni.

Az 1995-ös film előzményfilmjeinek (sorozatainak: S.A.C., S.A.C. 2nd GIG, Solid State Society) az előzménye, a mostani divatot követve a fiatalok számára könnyebben azonosulható fiatalított szereplőkkel, remélhetőleg a tiniséggel járó melodráma nélkül.

Hosszabb betekintés az első részbe

César, portás egy barcelonai apartmanházban. A lakók számára csaknem észrevétlenül végzi munkáját, ő azonban nagyon is figyel rájuk. Az életük minden intim részletét ismeri. Különösen egyikükét. Clara sikeres és gyönyörű nő, aki mindig pozitívan áll mindenhez. Vidám életfelfogása az örökké boldogtalan César számára elfogadhatlan. César ugyanis mások fájdalmából táplálkozik, így élete nem lehet teljes, míg le nem törölte egyszer s mindenkorra a lány arcáról a mosolyt. Kegyetlen játékához Clara személyében tökéletes célpontra talál és a végsőkig elmerészkedik, hogy megkeserítse az életét. Azonban César kezd egyre magabiztosabbá válni, a figyelmetlenség pedig könnyen végezetes lehet.

Nigel Slater konyhaíró életrajzi filmje, amely az emlékein, és az azonos című regényén alapszik.

A történet egyszerre humoros és dramatikus is. Pont mint az élet, ugye. Nigel történetét 9 éves korától követhetjük nyomon, ugyanis már egészen fiatal korában érdeklődést mutatott a konyhaművészetek iránt, mivel édesanyja nem volt egy nagy konyhatündér. Többet nem is nagyon írnék róla, hiszen akkor elspoilerezném. Könnyed, szórakoztató film.

Cristina szerelmes a szomszédjába. Ő 13 éves. A szomszéd viszont 25. Egy történet az első szerelemről, az első félelmekről és első könnyekről.

A Marc Webb rendezésében készülő Pókember reboot kevésbé lesz könnyed mint a 2002-es film volt, bár sok hasonlóság mutatkozik majd.

2012. július 2.-ától adják a magyar mozik.