Izé

Végre, végre, végre! A nagyra tartott Michael Mann legújabb mozija, a Public Enemies végre előrukkolt első, igencsak hosszú kedvcsinálójával, így nem kell péntekig várnunk!

A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette - és néhány esetben bevégezte -, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is. Miután bemutatja, hogyan is került ilyen szörnyű állapotba a rendszer (a rövid válasz a profittermelés és Nixon elnöksége), a rendező magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat is meglátogatunk, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban. Végezetül Moore a 9/11-es katasztrófa hőseinek egy csoportját gyűjti maga köré - olyan mentőmunkásokat, akik ma immunrendszeri betegségekben szenvednek, ám az Egyesült Államokban megtagadják tőlük a megfelelő orvosi ellátást. A rendező a legváratlanabb helyre viszi el ezeket az embereket, ahol, amellett, hogy megfelelő ellátásban részesülnek, diplomáciai bonyodalom részesei is lesznek.

Előzetes

Leírás
A "The Corporation" lebilincselő esettanulmányokon és őszinte vallomásokon keresztül tárja a néző elé a kirakatok mögötti feszültségeket, a társaságokon belül és az ellenük vívott harcban kibontakozó drámai fejleményeket.
Ez a hiánypótló film a világkereskedelem legújabb jelenségeit elemezve felteszi a meglehetősen aggasztó kérdést: Milyen következményekkel jár az emberekre, a környezetre, a demokráciára és Földünk jövőjére nézve, ha mérhetetlen hatalmat adunk egy olyan intézménynek, melynek legfőbb törekvése, hogy a részvényesek vagyonát növelje, és nem tartja feladatának, hogy erkölcsi szempontokkal is foglalkozzon? Van olyan módszer, mellyel a könyörtelen profithajszolási kényszere gyógyítható, vagy csak az erős korlátozó intézkedésekben bízhatunk?

Előzetes

A Kóla, puska, sültkrumpli rendkívüli erejű film. Erkölcsi értelemben elmarasztaló vádbeszéd a félelem kultúrája ellen, egy olyan világ ellen, amelyben az emberek állig felfegyverkeztek és aztán az indulatok elszabadulásával ámokfutóvá lettek. Mint hazájában a legismertebb szatirikus és társadalmi kérdésekkel is foglalkozó dokumentarista, ezzel a szó legszorosabb értelmében úttörő jelentőségű filmmel Michael Moore egy olyan merész kérdést tesz fel, amelyet egyetlen amerikai sem merne megfogalmazni manapság, ezekben a vadul hazafias időkben: "Lőfegyver-bolond nemzet vagyunk-e, vagy egyszerűen csak bolondok?"

Uwe Boll, a mester: "Az Indy 4 hétvégéjén, el fogjuk tiporni az Indiana Jones-filmet, hisz mindnyájan tudjuk, hogy Harrison Ford még nagyapámnál is vénebb, és lejárt az ideje, ahogy Michael Moore mondaná."