Izé

Azaz mit csinálnak kedvenceink, amikor elmegyünk otthonról... ;)

Nemes Jeles László  filmje egy nagyon komoly díjat nyert a Cannes-i filmfesztiválon, és azt gondolom mindenki büszke lehet rá.

(Szubjektív: Különösebben engem nem lep meg, hogy egy holokauszttal foglalkozó film a nyugat-európai fesztiválokon sikerrel szerepel, viszont a mérleg másik serpenyőjében ott pihen Natalie Portman nem igazán jól sikerült filmje a zsidó állam, Izrael megszületéséről, ami máris azt mutatja, hogy azért valamennyire érteni is kell a filmszakmához, és gondolom, hogy nem csupán ez a két film jelentette idén a (durván szubjektív leszek:) túlreprezentáltságot, tehát volt valszeg volt milyen mezőnyt „legyűrni„)

Ja. A filmet (még!) nem láttam., viszont máris ajánlom látatlanban. Tökmindegy én mit gondolok, más mit gondol, egy olyan fiatal rendező filmjéről van szó, aki büszkeségemre végre (pont ebben a linkben „láthassátok„) kulturált, művelt, nyelveket beszél, egy olyan főszereplőt lelt, aki külön „megérne egy misét” (hú de értelmezhetetlen képekkel élek má'), abszolút értelemben lehet büszkének lenni rá és  munkatársaira.

Hát ennyi. Egy jó film, az nem mindig attól jó film, hogy kényelmes és könnyű, hanem attól jó, hogy jó. Meg fogom nézni és majd eldöntöm csak magamnak én is. :-)

Finn, Jasper és Callie egy lakópark karbantartói és egyben annak egyik lakásán osztoznak. Éppen ezért nekik kell utánajárni, miért nem ad magáról életjelet a velük szemben élő úriember, az ajtón belépve viszont egy furcsa szerkezetet találnak: egy hatalmas polaroid fényképezőgépet, amely az ő nappalijukra néz, és naponta egyszer egy képet készít. De nem akármilyen képet, hanem a 24 órával későbbi állapotokat mutatja meg. Ez pedig az ihlethiányban szenvedő festő Finn és a szerencsejáték-mániás Jasper számára lehetőségek tárházát nyitja meg, és lelkesen próbálják létrehozni a fényképeken ábrázolt szituációkat. Azonban amikor egyre bizarrabb fotók érkeznek, adódik a kérdés, hogy el lehet-e térni a gép jóslataitól, illetve ez egyáltalán megéri-e nekik.

A film főszereplői orvostanhallgatók, akik azzal kísérleteznek, hogy meghalt állatokat keltenek életre egy általuk kikotyvasztott szérummal. Olivia Wilde egy halálból visszatért nőt alakít, aki egyre furcsábban viselkedik, és ezzel a frászt hozza a társaira.

A gazdagok számára kialakítottak egy olyan helyet, ahol szintetikus robotok állnak az ügyfelek szolgálataira. A pénzemberek itt élhetik ki magukat, legsötétebb vágyaikat, fantáziájukat valósíthatják meg. Ráadásul az androidok memóriáját minden este törlik, ezáltal csak a kliensek emlékezhetnek arra, hogy mit csináltak. Azonban az egyik szerkezet meghibásodik, ami annyit takar, hogy emlékei megmaradnak. Elborzad az átélt szörnyűségektől, majd végül úgy dönt, hogy bosszút áll a létesítmény tulaján.

1945 áprilisában, pár héttel a II. világháború befejezése előtt a szövetségesek egyre jobban visszaszorítják az ellenséges csapatokat az európai hadszíntéren. Itt, a náci Németország kellős közepén állomásozik Don Collier őrnagy (Brad Pitt), becenevén Wardaddy és csapata. A Német Birodalom a végét járja. A katonák a végkimerültség határán állnak, az utolsó leheletükkel küzdenek az életben maradásért, és a németek által elfoglalt területek visszahódításáért. Ebben a kimerítő, ám reményteli időszakban csatlakozik a fiatal újonc, David (Logan Lerman) Wardaddy négy fős legénységéhez, akik Sherman típusú tankjukkal vonulnak a túlerőben levő ellenséges csapatok ellen. A kétségbeesett ifjú katona számára teljesen ismeretlen terep mind a harctér, mind pedig a Harag elnevezésű, hatalmas tank fedélzete. A harckocsi edzett, tapasztalt parancsnoka, Wardaddy szárnyai alá veszi a fiút, hogy megtanítsa neki mindazt, amivel túlélheti a háború borzalmait, és beilleszkedhet a jól összeszokott csapatba (Shia LaBeouf, Michael Pena, Jon Bernthal). Az ötfős legénység tisztában van vele, hogy nem sok esélye maradt a több száz fős német sereggel szemben. De bízva tankjuk védelmező erejében, harci tapasztalatukban és egymásba vetett hitükben, ádáz támadásba lendülnek.

Hazai bemutató: 2014. október 23.

A filmben Johnny Depp egy tudóst alakít, aki a mesterséges intelligenciával foglalkozik. Egy technológiaellenes csoport azonban majdnem megöli őt. Társai, hogy megmentsék, a számítógépbe integrálják a tudatát.

Christopher Nolan állandó operatőrének, Wally Pfisternek a rendezői bemutatkozása. Nagyon ígéretesnek tűnik.

Milán (Ötvös András) a félig horvát, félig magyar srác a horvát seregből dezertálva 1992-ben, a délszláv háború második évében szökik át Jugoszláviából Magyarországra, és mint korábbi orvostanhallgató, a budapesti mentőknél szerez magának munkát. Két állandó társa Kis Tamás (Keresztes Tamás), a mentőautó sofőrje és Fék doktor (Rába Roland), a háromfős éjszakai rohammentő csapat főnöke. A lelkes és lelkiismeretes ápolófiút hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy társai válogatnak a betegek között. Miközben életeket mentenek meg, időnként hagyják meghalni az időseket és a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket, sőt még az is előfordul, hogy siettetik a halálukat. Milán számára kiderül, hogy a mentőautó hátuljában zajló illegális eutanáziáknak van üzleti oldala is. A pénzre neki is szüksége van, mert ki akarja szabadítani a szarajevói ostromgyűrűben rekedt bosnyák menyasszonyát, ezért alkut köt társaival. A bűnbe és a borzalmakba fokozatosan sodródik bele. Úgy válik gyakorlott mentőssé, és éli át az életmentés euforikus pillanatait, hogy közben a halál számtalan arcát is megismeri. 

Duplakritika: Sokkot kaptunk egy magyar filmtől

Valahol az Indiai-óceán végtelen vizén egy egyszemélyes hajóban arra ébred főhősünk (Robert Redford), hogy hajójába betört a víz. Rádiója tönkremegy, segélykérését senki sem hallja, végül pedig süllyedő hajóját is kénytelen elhagyni. Mentőcsonakjában reményvesztetten küzd az életéért, de vajon túlélheti ezt a kalandot?