Izé

Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.

Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.

azért a 'made in japan'-nak meg is kérik az árát rendesen.

Azért máshol is tartanak, mint mi.

És azért a japánoknál ez nem meglepő, más kultúra, más szokások, más hozzáállás. Egy olyan nemzettől, ahol tökélyre fejlesztették a tücsökciripelés hallgatását, nem is várható el, hogy ne 120%-on dolgozzanak. Nem véletlenül vannak kapszulahotelek sem. De, azért ott se mindegyik munkás hal bele a munkába, ahogy itthon se mindegyik munkás naplopó. Valószínű, ahogy nálunk is, megvannak azok a vállalatok, vállalatformák, ahol kizsigerelik az embert, és vannak olyanok, ahol el lehet lenni, eltengeti az ember az életét, nem hal bele az ember a munkába.

Nkmedve hozzászólásához annyit szólnék hozzá, hogy: "egy cégnek az kéne legyen az érdeke, hogy megtartsa......." na pont az van a japánoknál, hogy a munkaerő örüljön, és legyen büszke, hogy a cégnek dolgozhat, vagy, ha nem is örül, a tisztesség úgy hozza, hogy kussol és dolgozik. Mintha az apjának dolgozna, mintha a családjáért dolgozna. De náluk ugye a család is más, nem magukkal vannak elfoglalva. És ezek szerint a jogaikkal sem annyira. Nehéz ezt innen, más szokású országból megítélni. Ja és láttam én már embert amerikában (USa), aki csak támasztotta a lapátot, vagy épp nem lehetett hozzászólni, mert most szigorúan ebédidő van kérem.

Inkább globális jelenség az, hogy a "multik", illetve az adott vállalati kultúrával rendelkező cégek kizsigerelik a dolgozókat, nem helyi népszokás. Szemlélet. És az az igazság, hogy a munkavállalók körében is van divatja annak, hogy multihoz menjenek dolgozni, mert ott sokat lehet keresni, gondolják. Szerintem, aki ezt nem bírja, az ne menjen ilyen helyre dolgozni.

Én dolgoztam itthon egy 3 betűs informatikai kft-nél. Relatíve kis létszámú kft. A bevett szokás az volt, hogy minimálbér és ezen kívül zsebbe adott lovetta amit vagy adtak vagy nem. Pofapénznek hívtuk mert ha épp nem tetszett a pofád a főnöknek nem kaptad meg. Felvették a hülyét minimálbérért. Aztán ahogy belejött, beletanult többet akart, ja bocs akkor mehetsz a picsába úgy már nem kellesz. Túlóra? A főnök szerint az egy olyan dolog amit a cégért be kell vállalni, mert hát napközben úgy is van, hogy csak tengsz lengsz, cigizel, eszel, wc-n ülsz stb. Szabadságra úgy lehetett menni, hogy ha nem voltál a kegyeltek között akkor max 1 hét és annak is örülj. Premizálás semmi, kérni nem tudott csak utasítani parancsolni és ha szar napja volt mindenkit lebaszott csak úgy, hogy akkor másnak se legyen jó napja. Vannak nálunk is bőven olyan cégek akik szeretnék ezt a dolgozók kizsákmányolása mintát követni. Volt vagy még most is van nem tudom egy "plato" mozgalom nevű gittegylet. Olyan kollégiumi szakkörből indult lófasz volt. Oda jártak a cégvezetők azt megtanulni, hogy lehet a munkavállalót minél jobban kizsigerelni úgy, hogy ne pofázzon az alacsony bére miatt hanem még meg is legyen elégedve. Kifejezetten a jóskapista kft szerű kkv cégekre volt kihegyezve, tehát azokra a cégekre ahol a cégvezetők kizárólag a saját zsebük megtömésével voltak elfoglalva és amúgy az alkalmazottakat nagy ívben leszarták. Ja bocs, ez most is így van. Nem múltidő sajnos...

Itthon ilyen miatt nem kell aggódni.

"Az egészségügy, a szociális ágazat, a szállítás és az építőipar szedi a legtöbb áldozatot, ezen területeken ugyanis állandó a munkaerőhiány, így a dolgozók túlterheltsége is általános jelenség."
"A japán munkakultúrában igen ritka a pozitív visszajelzés, és az az alap elvárás, hogy mindenki 120 százalékon teljesít."

Egy cégnek az kéne legyen az érdeke, hogy megtartsa a megbizható munkaerejét, főleg ha hiány van a munkapiacon. De nem, itt simán rabszolgatartás van. Japán talán a legjobb példa arra, hogy a siker és pénz hajhászása mennyire tönkre tud tenni egy társadalmat.
Kiváncsi vagyok hogyha állami szintem fognak fellépni a munkavállalók jogaiért (nem hiszem, hogy meg fog történni) akkor mekkora gazdasági visszaesés lesz (már most is az van). Hosszú távon valami változás elkerülhetetlen lesz, sokan rá fognak jönni, hogy a munka nem ér annyit hogy odadobják a teljes életüket érte, és mivel munkaerőhiány van ezért a cégeknek sem lesz más választásuk, mint elfogadni ezt egyébként néhány "karosin" kivül nem lesz aki dolgozzon nekik.

Mellesleg kicsit az Amerikai kultúra is ilyen, ott is elvárás, hogy minimum 100%-on dolgozz, lehetőleg szabadság nélkül. A különbség az, hogyha tényleg keményen dolgozol akkor ott megbecsülnek és kapsz pozitiv visszajelzést. Én is egy amerikai cégnek dolgozom itthonról (közvetlen velük, nincs itteni kirendeltség), és az első néhány évben próbáltak hajtani ahogy lehetett (minimális szabadság, túlórák elvárása) aztán egy idő után már ki lehetett harcolni, hogy annyit dolgozzak amennyit én akarok, legyen megfelelő mennyiségű szabadságom. Ha engedtem volna a cégnek akkor hosszabb távon valószinűleg mindent kipréselnek belőlem.

Ja amúgy "új szó született".
https://en.wikipedia.org/wiki/Kar%C5%8Dshi
"The term was invented in 1978..."

Na már tudom honnan van a neve az egyik kedvenc játékomnak.
Mr. Karoshi
https://www.youtube.com/watch?v=DgQ5XwPUCaI