Karen Knorr ott készíthetettt fotókat, ahol előtte nő még soha, hiszen ezek a klubok nem pusztán a feleségük elől elbújó férfiak whisky iszogató, szivart füstölő helyének szolgáltak, hanem a megvesztegetések és belsős információcserének a helyszínéül.
Kiállításait eddig többek között H.R. Giger svájci múzeumában, ezenkívül amerikai és angol galériákban tekinthették meg az érdeklődők. Alkotásai világszerte megtalálhatók számos magángyűjteményben.
"Személyes meglátásom szerint, a vér egyfajta szent kifejezőeszköz; mialatt alkotásaimhoz használom, úgy érzem, a legközelebbi szálon kapcsolódom az élet lényegéhez. Mert az élet azután is folytatódik majd, ha a testem már nem él; s ebben az értelemben... én soha nem fogok meghalni." (Vincent Castiglia)
Boulevard & brezsnyev kortárs galéria projektje, hogy a hazánkba látogató külföldiek ne csak a sztereotip magyarságképpel térjenek haza. Fontos, hogy megismerjék egy eddig kevésbé ismert, ennek ellenére izgalmas és értékes oldalát is hazánknak, és hazavigyék pezsgő kulturális és művészeti életünk egyes kézzelfogható darabjait. A projekt szeptember 15-ig tart.
Az urók (így hívják a nádi szigetlakókat) az inkák szent tavában álló szigeteket építenek pusztán totoranádból és ott élnek a víz kellős közepén, a nádhalom tetején. Darabokra tépett, kiszáradt nádat szórnak hetente a sziget járószintjére, ugyanis a vízben alul található rész szépen lassan rohad, így fentről kell újra és újra pótolni a "talajszintet", hogy megmaradjon az 50 cm és 1 m közötti magasság. Ezeken a nádszigeteken állnak - szintén nádból - a kunyhócskáik, még mini templomuk is van.
