Ben Heine életnagyságó 3D-s illusztrációi
Hivatalos oldalán pedig sok más eszközzel/stílusban készített érdekes alkotásaival is találkozhattok.Ravennë | 2014.01.24. 21:09:51Ja... pár éve volt már itt is: http://art.ize.hu/comments.php?post_id=1646
Artori Design hiánypótló ötletei
Vizsgafilmek, diplomafilmek és első filmek versenyeztek egymással a Primanima fesztiválon, melyen ízelítőt kaphattunk abból, hogyan gondolkodnak a jövő animációs filmkészítői, és hogy gondolataikat miként fogalmazzák meg sajátos eszköztáruk segítségével, a reflektálatlan művészkedéstől a profizmus határáig.
Vik Muniz megmutatja a tutit, hogyan "fessünk" festék nélkül jól. ;)
Emlékek képekbe öntve, témájukat tekintve igen széles skálában. Nem óhajtják megváltani a világot, mégsem vesznek rosszul egy-egy elakadt lélegzetet. A teljesség igénye nélkül, a fejlődés folyamatának közepén, tudván tudva, honnan jöttek, hova tartanak. Megfelelő kellékek, eszközök hiányában a kreativitásra, és rögtönzésre alapozva, olykor vicces módszerekkel kevésbé vicces alkotások létrehozása nem mindig egyszerű dolog. Az eredmény? A kép mögött van.
A kép felirata: "ez nem egy pipa".
A szürrealizmus egyik híres festője volt a belga René Magritte, azaz ő. Ahogy azt a linkelt galériában láthatjuk, minimalista eszközökkel is érdekes munkákat készített, mindenki megtalálhatja a kedvencét közte. (nekem pl. tetszik az Emlék , a Portré, de sok másikat is említhetnék)
Alapból nem Magritte-ról akartam anyagot küldeni, de megérdemli. A poszt pedig ezzel együtt is lehetne a kijelölt Nagy Izés Vitaposzt, ha egyetért ezzel a társaság. A kép elég jó gondolatébresztő, és a többi poszt helyett itt nyugodtan meg lehetne vitatni az élet dolgait. Ahogy eddig látom, a kedves közönség elég értelmes emberekből áll, és a máshol folytatott sokszor végtelenbe nyúló vitáknak itt teremthetünk egy helyet, ahol kulturált módon lehet filozofálni, hitvitázni, politizálni vagy ki éppen mit akar.
"Vagy ha nem, hát kisnyúl."mekszamnojz | 2008.08.01. 12:39:43Egy kisgyerek sír
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Sír, mint a cipő alatt a homok.
Vergődik, mint a nehéz tengerek.
Könnyes, miként északra nyíló völgy.
Könnyes, mint könnyes a szem ürege.
Könnyes, miként a kő alatt a föld.
Könnyes, miként az ablak üvege.
Sír, mint ahogy a vízben sír a mész.
Sír, mint a víz sír a fedő alatt.
Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt.
Sír, mint csarnokban a futószalag.
Melybe az ember, állat és növény
belehelt minden élő meleget
s jegesen porlik sziklák peremén -
sír, mint a szél az Érchegység felett.
Sikolt, mint ölben újév malaca.
Sikolt, mint kés-él, ha köszörülik.
Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza.
A tepsiben a hús nyöszörög így.
... Mint könyvelő, ki csendben hazatér,
ruháját rendben székére teszi,
ágy szélén mereng, morog, útrakél -
puffannak apró, gyors lépései - -
egy síkra, havat kóstolva üget
a zöld holdfényben, merev éjszakán,
kotor, vakog, nyalná a sós eget, -
így vonít ő; a pusztán a magány...
Vinnyog, mint hántott kukoricacső.
Vinnyog, mint szalma az alvó alatt.
Vinnyog, mint hülye, kit nyom az idő.
Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap.
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Szaporáz, mint a könnyű mótorok,
ellustul, mint a nehéz tengerek.
1933. jan.
József Attila