Fritz Hoffmann fotótudósító gyönyörű képei. 13 évet élt Kínában, itt készítette a legtöbb képét.
A Psyop csapat áltak készített reklámfilmek, eredeti ötletekkel és soha nem látott vizuális effektekkel.
«Edyson®» | 2009.03.02. 10:46:18Tyű... nem egyszerű az biztos :) Grat nekik :)
Conspiracy - Chaos Theory
|-=O=-| | 2008.11.26. 22:07:43Öööö.. hadd kérdezzek valamit: az életednek mi értelme van? :D
Na, ennek is kb. annyi. Semennyi. Vagy nagyon is sok.
A kép felirata: "ez nem egy pipa".
A szürrealizmus egyik híres festője volt a belga René Magritte, azaz ő. Ahogy azt a linkelt galériában láthatjuk, minimalista eszközökkel is érdekes munkákat készített, mindenki megtalálhatja a kedvencét közte. (nekem pl. tetszik az Emlék , a Portré, de sok másikat is említhetnék)
Alapból nem Magritte-ról akartam anyagot küldeni, de megérdemli. A poszt pedig ezzel együtt is lehetne a kijelölt Nagy Izés Vitaposzt, ha egyetért ezzel a társaság. A kép elég jó gondolatébresztő, és a többi poszt helyett itt nyugodtan meg lehetne vitatni az élet dolgait. Ahogy eddig látom, a kedves közönség elég értelmes emberekből áll, és a máshol folytatott sokszor végtelenbe nyúló vitáknak itt teremthetünk egy helyet, ahol kulturált módon lehet filozofálni, hitvitázni, politizálni vagy ki éppen mit akar.
"Vagy ha nem, hát kisnyúl."mekszamnojz | 2008.08.01. 12:39:43Egy kisgyerek sír
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Sír, mint a cipő alatt a homok.
Vergődik, mint a nehéz tengerek.
Könnyes, miként északra nyíló völgy.
Könnyes, mint könnyes a szem ürege.
Könnyes, miként a kő alatt a föld.
Könnyes, miként az ablak üvege.
Sír, mint ahogy a vízben sír a mész.
Sír, mint a víz sír a fedő alatt.
Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt.
Sír, mint csarnokban a futószalag.
Melybe az ember, állat és növény
belehelt minden élő meleget
s jegesen porlik sziklák peremén -
sír, mint a szél az Érchegység felett.
Sikolt, mint ölben újév malaca.
Sikolt, mint kés-él, ha köszörülik.
Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza.
A tepsiben a hús nyöszörög így.
... Mint könyvelő, ki csendben hazatér,
ruháját rendben székére teszi,
ágy szélén mereng, morog, útrakél -
puffannak apró, gyors lépései - -
egy síkra, havat kóstolva üget
a zöld holdfényben, merev éjszakán,
kotor, vakog, nyalná a sós eget, -
így vonít ő; a pusztán a magány...
Vinnyog, mint hántott kukoricacső.
Vinnyog, mint szalma az alvó alatt.
Vinnyog, mint hülye, kit nyom az idő.
Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap.
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Szaporáz, mint a könnyű mótorok,
ellustul, mint a nehéz tengerek.
1933. jan.
József Attila