Lucie és Simon Csendes világ című fotósorozata javarészt olyan helyeken és időpontokban készült, amik ilyenkor zsúfolásig teltek élettel. New York, Párizs, Peking terei, sugárútjai a képeken mégis egy kipusztult világot idéznek. A három évig készült sorozatot különböző fotográfiai technikákkal hozta létre a munkáiban rendszeresen a valóság és a fantasy határán mozgó francia-német szerzőpáros. Céljuk a zsúfolt utcaképek elnéptelenítése volt. Egyrészt a 19. századi fotográfiát idéző hosszú expozíciós időket használtak. Egy-egy fotó expozíciója több óráig tartott. Ezalatt minden mozgó és mozgatható dolog eltűnt a képről. Ehhez az asztrofotográfusok által is használt sötét szűrőt használtak, hogy megóvják a képeket a kiégéstől. Másrészről az elkészült fotókat számítógépes programokkal hetekig tökéletesítették, hogy azok, egy kattintással készült csendélet illuzióját keltsék. Végül minden képre utólag felkerült az ember is.
Mindig is sejtettük, most pedig Dina Goldstein: In the Doll House című fotósorozatának köszönhetően bizonyosságot is nyerhettünk, hogy Ken meleg.
Bruce (Albert) Dale 30 éven keresztül volt a National Geographic fotósa. Ezalatt több mint 2000 képe jelent meg a neves magazinban. Ez a videó röviden bemutatja az ő munkásságát érdekes háttérsztorikkal. Angoltudás nem árt.
sokan mondják, hogy még "csendéletet is portrézok" mestereimet idézve
általában kettéválasztom a képeket:
közönségkép vagy önmegvalósítás
nyilván a tárgyfotókba és a természetfotókba nehéz - és vagy - fölösleges többletjelentést erőltetni hát legyen egyszerűen szép (már ha sikerül legalább szépre megcsinálni)
viszont az a bizonyos második kategória rengeteg jelentést hordoz és ha valakinek ez tetszik és lát benne valamit akkor én már örülök:)