Izé

Szóval most ez a mai legutolsó poszt -eméletileg-, és a nagy többség most kecmereg még csak ide.
Éppen ezért itt tenném meg a bejelentést, hogy lassan el lehetne gondolkozni az idei első ENIT* -kódnevén: VIP**- időpontjának kitalálásához.
Az első helyszín -nosztalgikus és egyéb okokból kifolyólag- megegyezne a tavalyival, de a későbbiekben egy ismerd meg hazádat mozgalommal lenne egybekötve.
Ha jók lesztek, és az illető is ráér, akkor lesz egy meglepetés vendég is.
Ha rosszak, akkor Kiszel Tünde fog énekelni nektek. (ez esetben én majd szépen, angolosan távozok :D )
További infó, majd fokozatosan a kommentekben, és majd készül egy poszt is az egészről.


*=Egybesült Nemzetközi Izé Találkozó
**=Vad Izés Piálás

nekem kell egy ilyen asztal :)

Stilizált IMI arképpel. XD

Bárki bármit is mond (kevés okosság és sok ostobaság alant), ez a srác értéket teremt. (Ezzel tisztában is van, ezért csinálja a Goodbye art projektet, mely viszont éppen a maradandóságnak mond ellent. Ez számomra rendkívül fájó, mert kiváló megoldásokat alkalmaz, eredeti, egyéni és hihetetlen munkát öl nem egy alkotásába, amit én nem tudnék veszni hagyni. Érdemes megnézni tüzetesen a weboldalát, izgalmas... Valahol a zen buddhisták homokrajzaira emlékeztet, melyet hónapokon keresztül végtelen türelemmel készít egy mester, majd néhány óra után elsöprik.)
Az avantgárd utáni időszak sűrű volt a kortárs alkotók számára, villámsebesen fedezték fel maguknak a hétköznapi élet elemeit, eszközeit, életformáját vissza egészen a természeti népekig. Egyesek egészen odáig merészkedtek, (pl. Joseph Beuys) hogy tárgyakat már nem is alkottak, nem a végeredmény, hanem az odavezető út a fontos. (lásd zen buddhizmus, tudom kicsit sarkosított, de a hasonlóság áll) Ma már a mű megmutatkozhat az alkotás folyamatában is, sőt gyakran másból nem is áll. Ezért az egyetlen átadási/befogadási csatorna, melynek egyben a leggyorsabbnak is kell lennie, az a tömegkommunikáció legfejlettebb formája az internet. Valószínű, hogy soha senkit nem hozna lázba a szirmokból kirakott arc vagy a gyermekláncfűből álló Teréz anya portré. Mert elvész, elmúlik, megismételhetetlen, egyedi, mint az életben oly sok minden.

Ma már ne is várj ijesmit :) A művészet, fényképezés stb eléggé átértelmeződött...

Ezek kicsit jobban érzik, mint az olaszok..

Én elsőre egy szuperbiztos börtönnek néztem:D