Admire 2008. 02. 08. 10:39 | #45
Maximálisan osztom a véleményed.
0
VÁLASZ
tokmagosjack 2008. 02. 06. 17:34 | #44
menjetek le a nyugati aluljárójába, ott sem biztatóbb a látvány... tölts el ott fél órát, és mágváltozik az életszemléleted:) sajnos néha kell ott töltenem pár órát, és elmegy az életkedvem.... (kökit is tudom ajánlani)
0
VÁLASZ
bandee1219 2008. 02. 02. 08:52 | #43
Sokat én is sajnálok és biztos szomorú a történetük, de azokat, akik leköpnek, tarhálnak - és ha nem adsz szid, mint a bokrot, isznak észnélkül (gyógyszerre), azokat nem fogom szánni, aki segítene, azt is csak kirabolják v. lehúzzák mindenféle igérettel. Sajnos. :(
0
VÁLASZ
bandee1219 2008. 02. 02. 08:43 | #42
Amiket leírtál, tényleg jó ötletek- nekünk. Ahogy már lejjebb is írta valaki, nekik már ez az életük, hiába akarnál sokukon segíteni, ha adsz lakást v. szállást, azt is lelekják, nem vigyáznának rá, és a munkával keresett pénzből (ha nekiállnának dolgozni...) úgyis csak piálás lenne megint.
0
VÁLASZ
bandee1219 2008. 02. 02. 08:30 | #40
Legyek akármilyen is most, ha akkora bajban lennék, én inkáb betörnék, lopnék, csalnék, mert inkáb egy jobb élet reménye v. a börtön, mint így kinézni, ázni-fázni, meg, hogy lefaggyanak az ujjaid... De inkáb ne jussak oda!
0
VÁLASZ
bandee1219 2008. 02. 02. 08:15 | #39
XD mintha a Gálvölgyi showt látnám. http://englishrussia.com/images/homeless_of_moscow/8.jpg
0
VÁLASZ
rozi64 2008. 01. 22. 11:47 | #38
Azt azért ne felejtse el senki, hogy Oroszországban lényegesen durvább volt a rendszerváltás. Ott ahol mindenkinek volt ma munkahelye, másnapra meg már a gyár se létezett. Ott aztán mint tudjuk, hamar alkoholista lesz az ember. Itthon is vannak olyan diplomások, akik az aluljáróba szorultak, mert tönkre ment a házasságuk, nem tudták fizetni a kölcsönt, elvesztették egyszerűen a megélhetést biztosító munkahelyüket. Itthon se tudsz elhelyezkedni 50 év felett, mert az öreg senkinek nem kell, ezek pedig nem hiszem, hogy tinik itt a fotókon. Szerintem ez a köcsögös, meg buzis dolog egy kicsit elhamarkodott megjegyzés. Ezek az emberek egy szebb jövő reményében, és mert hittek vezetőiknek, robotoltak míg tudtak, most meg mi van, egy fotó után, amit valami katasztrófaturista felrakott a netre, söpredéknek nevezitek. Lehet a szívetek szakadna meg, ha némelyik megosztaná veletek életük történéseit. Ezzel persze nem állítom, hogy nincs közöttük tolvaj, és rossz ember, de azért óvatosan fogalmazzunk, amikor ismeretlenül véleményt alkotunk. Én sajnálom őket.
0
VÁLASZ
rivaul 2008. 01. 21. 13:06 | #36
Igen ez ittis megvan "fedél nélkül" az ujság neve de nem veszik el az emberek inkább csak pénzt adnak mert nem akarnak semmi féle érintkezést ezekkel az emberekkel!!! Ezekután akaratlanul is de még nyomorultabnak s kirekesztettebnek érezhetik magukat. A cigi meg a pia pff neki ennyi van. Ha az ember csak az életbenmaradásért küzd kell valami más is máskülömben elpusztul hiába nem így kéne.
Az meg hogy mindenki a maga életét rendezi s nem kell idekerülni az meg baromság!!! Sokan igenis nem tehetnek róla hogy idáig jutottak. Rokonok, család stb ha ez nincs meg akkor könnyen az utcánragad az ember ha "akarja" ha nem. Nem szeretem őket de sajnálom.
Az meg hogy dolgozzon valamit vagy mennyen menhejre elég lehetetlen mikor még a fagyhalál közelébe is ellenkezik a mentősökkel s a pokrócot is visszadobja. Csak a kényszer lenne megoldás de az meg...
Az meg hogy mindenki a maga életét rendezi s nem kell idekerülni az meg baromság!!! Sokan igenis nem tehetnek róla hogy idáig jutottak. Rokonok, család stb ha ez nincs meg akkor könnyen az utcánragad az ember ha "akarja" ha nem. Nem szeretem őket de sajnálom.
Az meg hogy dolgozzon valamit vagy mennyen menhejre elég lehetetlen mikor még a fagyhalál közelébe is ellenkezik a mentősökkel s a pokrócot is visszadobja. Csak a kényszer lenne megoldás de az meg...
0
VÁLASZ
nyuszicsibe 2008. 01. 21. 12:11 | #35
Hát nemtudom, mit lehet ehhez szólni..Azért a néninek ott van a cigi a kezében.... Ami nálunk 90 Sk -kb...azaz 540 Ft azt hiszem...hát azon már vehetne egy kenyeret vagy vajat vagy valamit... Minden embernek megvan a maga története. Nem lehet egy kalap alá venni őket. Nálunk is vannak "normálisabb emberek" akik feltalálják magukat-keresnek valami keveset fizető állást, utcaseprés, vagy ujságárulás - van nálunk Szlovákiában egy újság, amit ilyen szegény emberek árulnak... Az a neve "NotaBene". Az biztos, hogy szívesebben adok ki 300 pízt egy ujságra, amit egy rongyos ruhás ember árul,mint egy kéregetőnek. Így biztosabb, hogy nem csak kidobtam a pénzt az ablakon, hanem talán segítettem is vele valamit annak a szerencsétlennek. - Mert látom, hogy képes tenni azért, hogy jobb legyen...télen kint ácsorog órákig és árul...ez is munka. Az a legbrutálisabb , ha a szülő a gyerekét küldi kéregetni - Már ilyet is láttam... :(
0
VÁLASZ
roberto 2008. 01. 21. 12:00 | #34
Igen, valóban nem okolhatnak senkit ezért a helyzetükért, de én arra akartam utalni a hozzászólásomban, hogy vannak kevésbé erős lelkiállapotú emberek akik a pofáraeséskor nem tudnak újból talpra állni, mert lelkileg gyengék. Ezek az emberek idővel beletörődnek a sorsukba és vigasztalják magukat azzal, hogy a pénz nem boldogít meg hasonlókkal, de ami a lényeg, hogy sajnálatra méltó körülmények között élnek. Legjobb kikerülni a kontaktust velük, de semmiképp nem szabad őket megalázni és szándékosan még nagyobb szenvedést okozni nekik, mert ők is emberek mint mi azzal a külömbséggel, hogy mi sokkal szerencsésebbek vagy talpraesettebbek vagyunk tőlük.
Sokkal jobban járna a társadalom ha valamilyen formában elfogadná őket és szakemberek foglalkoztatnák őket. Megvan annak a módja, hogy hogyan lehetne ezek az emberek felé közeledni, a bizalmukba férközni és megértetni velük azt, hogy az ahogy élnek nem egy normális állapot.
Ez csak most jutott eszembe, lehet, hogy rossz ötlet, de lehetne esetleg speciális otthonokat kiépíteni ahol a hajléktalanoknak (nem azoknak akik a kéregetésből mercedes-el járnak haza!!) otthont biztosítanának (a lényeg az, hogy az aluljárókból eltüntetnék őket) és különböző munkalehetőséget biztosítanának nekik. Ezmellett egy gyógykezelésszerű terápián is résztvehetnének ahol segítenék őket az alkoholról való leszokásban is. Így nem aggatnának az utcán és ezmellett el tudnának végezni olyan munkákat amelyeket más nem végezne el szivesen-akár valamilyen egyszerű termék gyártását amiből később pénzt lehetne teremteni. Persze nem kéne nekik semmi extra körülményeket biztosítani.
Sokkal jobban járna a társadalom ha valamilyen formában elfogadná őket és szakemberek foglalkoztatnák őket. Megvan annak a módja, hogy hogyan lehetne ezek az emberek felé közeledni, a bizalmukba férközni és megértetni velük azt, hogy az ahogy élnek nem egy normális állapot.
Ez csak most jutott eszembe, lehet, hogy rossz ötlet, de lehetne esetleg speciális otthonokat kiépíteni ahol a hajléktalanoknak (nem azoknak akik a kéregetésből mercedes-el járnak haza!!) otthont biztosítanának (a lényeg az, hogy az aluljárókból eltüntetnék őket) és különböző munkalehetőséget biztosítanának nekik. Ezmellett egy gyógykezelésszerű terápián is résztvehetnének ahol segítenék őket az alkoholról való leszokásban is. Így nem aggatnának az utcán és ezmellett el tudnának végezni olyan munkákat amelyeket más nem végezne el szivesen-akár valamilyen egyszerű termék gyártását amiből később pénzt lehetne teremteni. Persze nem kéne nekik semmi extra körülményeket biztosítani.
0
VÁLASZ
nymisi 2008. 01. 21. 07:28 | #31
Röviden:
Munkahely, 2 leányzó, 9, 7 évesek, lakás, szerető feleség.
Munkahely váltás, a remélt jobb irányába, 4 hónapig minden ok, szivroham, kórház, 21 nap...
Az első héten felmondtak, táppénz 30 nap után nincs, munkanélküli járadék nem jár, mert táppénz miatt megszakadt, kevés az utolsó mhelyi idő, stb...
Lábadozás, gyógyulás minimum 6 hónap, gyógyszer nem ingyen van, enni kell, jönnek a csekkek...
Jelenleg már dolgozom, de nincs annyi bevétel mint a régi mhelyen, nem vagyok 100 % értékü, mert néha még előjön a gond a ketyegővel, és nagyon közel voltam ahhoz hogy utcára jussunk az egész családdal.
tehát szerintem, az elsődleges gond az a qrva szociális háló, amelyik ezt a sorozatot lehetővé tette...ha nem küldenek el, mert mondjuk nem tehetik meg, akkor semmi de semmi esély arra hogy ide jussak, és más sem...
Tanulság: Ne légy beteg, mert megölhet a rendszer...
Munkahely, 2 leányzó, 9, 7 évesek, lakás, szerető feleség.
Munkahely váltás, a remélt jobb irányába, 4 hónapig minden ok, szivroham, kórház, 21 nap...
Az első héten felmondtak, táppénz 30 nap után nincs, munkanélküli járadék nem jár, mert táppénz miatt megszakadt, kevés az utolsó mhelyi idő, stb...
Lábadozás, gyógyulás minimum 6 hónap, gyógyszer nem ingyen van, enni kell, jönnek a csekkek...
Jelenleg már dolgozom, de nincs annyi bevétel mint a régi mhelyen, nem vagyok 100 % értékü, mert néha még előjön a gond a ketyegővel, és nagyon közel voltam ahhoz hogy utcára jussunk az egész családdal.
tehát szerintem, az elsődleges gond az a qrva szociális háló, amelyik ezt a sorozatot lehetővé tette...ha nem küldenek el, mert mondjuk nem tehetik meg, akkor semmi de semmi esély arra hogy ide jussak, és más sem...
Tanulság: Ne légy beteg, mert megölhet a rendszer...
0
VÁLASZ
gyula400 2008. 01. 21. 03:19 | #29
Nemsok mindenben osztom a véleményed.Mert az biztos mindenki saját magáér felel és nem kell másra fogni az ö életstilusukat mert igen is ez egy stilus,és őnekik ez a jó.Te is mondtad el is utasították a segítséget ők ezt választják!!Énis kerülhettem volna ide volt rossz pénzügyi döntésem volt válás van balesetből származó károsodás ami orvosi hiba most vagyok harmadszor padlon a nagy nullán!!! és itt vagyok nem valamelyik aluljároban nem kell a társadalomra fogni a sorsukat,nekem sem segítenek sőt ahol lehet még belém is rugnak "Ember küzdj és bizva bizzál"
0
VÁLASZ
roberto 2008. 01. 21. 01:03 | #27
Igen. Egyrészt igaz, hogy saját maguk tehetnek arról, hogy idáig sülyedtek. De több tényező is "besegített" ebben. Pl. az egyre nehezebb, keményebb megélhetési lehetőségek. Az ember lelkileg nagyon törékeny. Elég néhány rossz döntés (hitel, házasság-vállás....), vagy csak rövid ideig tartó szerencsétlen időszak (munkahelyi felmondás), máris sokan összeroppannak és elveszettnek hiszik magukat. Ekkor vagy csak magukba roskadnak, vagy itallal együtt roskadnak magukba és akkor már nehéz a visszafelé vezető út.
Ezeknek az embereknek segítségre lett volna szükségük még akkor amikor megindultak a lejtőn. Akkor kellett volna valakinek vagy valamilyen szervezetnek (szakembereknek) segíteniük, hogy ne sülyedjenek ennyire mélyre. Most már késő.
Én is emberekkel dolgozom és volt rá példa, hogy segíteni szerettem, volna néhány szerencsétlen sorsú emberen (nem voltak ennyire szélsőséges esetek, de bőven átlag alatti életszinvonalúak voltak), de sajnos nagyon elutasítóak voltak és igénytelenek a segítségnyújtásra. Úgy mutatták, hogy ők boldogok és a pénz nem boldogítaná őket. Ráadásúl még ki is használták a jószívűségemet és munkaidő alatt túl sokat italoztak, persze a munka rovására.
Ezért nagyon sajnálom őket, de belátom azt, hogy esélytelenek az újboli beilleszkedésre. Sajnálatos élethelyzetek ezek, gondoljuk csak bele magunkat az ő helyzetükbe....folyamatos megalázottság, kilátástalan jövő, fájdalom, szenvedés, éhezés, fázás, betegségek stb.-mindez nap mint nap és még ráadásul csak aggatnak közöttünk. De ők is emberek és joguk van élni ugyanúgy mint bárki másnak. Sajnos el kell viselnünk őket.
Ezeknek az embereknek segítségre lett volna szükségük még akkor amikor megindultak a lejtőn. Akkor kellett volna valakinek vagy valamilyen szervezetnek (szakembereknek) segíteniük, hogy ne sülyedjenek ennyire mélyre. Most már késő.
Én is emberekkel dolgozom és volt rá példa, hogy segíteni szerettem, volna néhány szerencsétlen sorsú emberen (nem voltak ennyire szélsőséges esetek, de bőven átlag alatti életszinvonalúak voltak), de sajnos nagyon elutasítóak voltak és igénytelenek a segítségnyújtásra. Úgy mutatták, hogy ők boldogok és a pénz nem boldogítaná őket. Ráadásúl még ki is használták a jószívűségemet és munkaidő alatt túl sokat italoztak, persze a munka rovására.
Ezért nagyon sajnálom őket, de belátom azt, hogy esélytelenek az újboli beilleszkedésre. Sajnálatos élethelyzetek ezek, gondoljuk csak bele magunkat az ő helyzetükbe....folyamatos megalázottság, kilátástalan jövő, fájdalom, szenvedés, éhezés, fázás, betegségek stb.-mindez nap mint nap és még ráadásul csak aggatnak közöttünk. De ők is emberek és joguk van élni ugyanúgy mint bárki másnak. Sajnos el kell viselnünk őket.
0
VÁLASZ
rivaul 2008. 01. 21. 00:00 | #25
Pff... Bár azért nem irigylem szerencsétlenek életét :( Engem is dobáltak már meg mert kaját próbáltam adni s hogy miért nem pénzt... Visszafogtam magam hogy szét ne rugjam de igazábol már nem nagyon róható fel nekik. Sok öröm az utcán nincs. Nem örülök hogy egy ember idáig jut hiába saját maga is tehet esetleg róla.
0
VÁLASZ
invad3r1987 2008. 01. 20. 17:33 | #12
Inkább öngyilkos lennék mint egy ilyen korcs. De valószínűbb h bűnöző...
0
VÁLASZ
Luflee 2008. 01. 20. 17:18 | #9
O azok a regi szep idok, mikor 4 even keresztul mindennap a KoKin jartam ! e ha nem adtal a kergeto nonek utanad dobott valamit, vagy elatkozott, vagy a csovesek beledrugtak ! Mostaban azert a metro alul jarok is jol neznek ki. Hatar uton is kifele szepen megagyaznak maguknak, illetve Kalvin teren is eleg jol megvannak...
0
VÁLASZ
Turmion Kätilöt 2008. 01. 20. 17:08 | #7
Keleti pu., Ferenciek tere. Kőbánya-Kispest. Szerintem ezek a képek csak morzsáját mutatták meg a moszkvai helyzetnek.
0
VÁLASZ
N4T3 2008. 01. 20. 16:59 | #4
Sok buzi kocsog rohadek , lejmolos retkek,volt 1xer olyan hogy a tescobol kijovett oda jott hozzam hogy adjak neki penzt kenyre mert ehes, mondom neki itt van tessek egy stangli, vagy kifli volt nalam mar nem emlekszek mind1 nem ez a lenyeg, erre o inkabb penz kellene , na akor kapot el az ideg , mondtam neki na most menyel amig tudsz b+...
aztan meg a vegen en voltam a kocsog bunko :D
lol
:)
aztan meg a vegen en voltam a kocsog bunko :D
lol
:)
0
VÁLASZ