Izé

Elismerem, hogy a számítógépnek vannak új lehetőségei, nem vitatom, de kevesen használják ki, még mindig ugyanazt próálják elérni vele, mint századokkal ezelőtt.
Igazad van, minden alkotáshoz kell egy ötlet, egy mondanivaló, enélkül nem ér semmit az egész. Ma viszont ott tartunk, hogy megvan az ötlet, és megcsináltatja mással, megveszi, stb. vagy egyszerűen mondvacsinált módon oldja meg azt. (pl. egy ún. "médiaművész" "alkotása jut eszembe, amihez vett 3 porszívót és ezt vitrinbe tette. Hűű. Másik "alkotása", hogy lefeküdt a feleségvel, ezt kifaragtatta fából és úgy tett, ez az ő munkája.)
Egy festmény sérülékenyebb? Lehet, viszont a régi CD-ket már nem lehet olvasni a mai lejátszókon, pedig nem 500 éves lemezekről van szó. A blueray pedig már célegyenesben van. Az interneten közzétett képeket pedig bárki letöltheti, amely sok eseteben remek és hasznos dolog, de ha csak ott vannak közzétéve, mit alkotások, akkor tartani kell attól, hogy lopás áldozata lesz. Ezért is igyekeznek sok helyen gyengébb felbontású, torzított, esetleg szöveggel kibővített változatot megmutatni, de ez mind-mind elvesz az értékéből. Korlátozza a monitorméret és annak képességei is. Mindenütt másképp néz ki, nem az a szín, nem az a felbontás, következésképp folyton változó, ezáltal részben eredetiségét is elvesztő kép lesz csupán.
Kerlés:
A kendőzetlenség tényleg jobb szó és így igazad is van.
A pop art alkotások néhány kivételtől eltekintve nekem sem a szívem csücske, de néha nem árt némi humor a művészetben sem...
Seggével fest: erről Bernáth Aurél egyik könyvéből való részlet jut eszembe, melyben egyszerűen kifakad, amikor azt látja, hogy 5 fickó pucér fenékkel litográfiákat csinál sorozatban. Akkor feltette a költői kérdést: Művészet ez? Nos...erre ma sem tudnánk válaszolni.
Londonról pedig... manapság előszeretettel botránkoztatják meg az embereket, mert azt hiszik sokan, hogy másképp már nem lehet felhívni a figyelmet magukra. Egyébként egyáltalán nem eredeti ötletek mert, ha jól tudom egyes népeknél ténylegesen is állítottak fallikus jelképeket, melyek körül aztán a törzs vagy falu fiatal leányai körtáncot jártak termékenységük biztosítása érdekében.

Elhatárolódok a "Hogyan?" kérdéstől. Egyszerűen azért mert nincs értelme. A "Miért?"-hez címzett kérdésnek viszont annál inkább van. Nem vagyok rá hajlandó hogy válasszak a "régi" és az "új" között.

Rajongásom tárgya mind a kettő. A Louvre-ban volt szerencsém járni, és elvarázsolt engem. Megboldogult nagybátyám kortárs festőművész volt, és nyitott vagyok az újra.

Meg különben is, ha valaki netán a seggével fest, az engem nem érdekel, ha épeszű gondolatokat tud közölni képes vagyok elfogadni. Normális ember, rendelkezik a szelektálás tudományával. Vagyis nem muszáj tapsolni, csak azért ha más is ezt teszi. Magam is hajlamos vagyok két-két domb között hegyet mutatni (asszociáljunk a kézfejre), ha nekem valaki megaszongya mi a jó, mit gondoljak, mit tegyek. Elég sok embert volt szerencsém lapátra tenni.

A gátlástalanság alatt nem macskagyilkosokat, sem bizarr elmebetegeket értek, ez szimpla belemagyarázás!!! Én ilyent nem mondtam. Talán a kendőzetlenség jobb szó lett volna.

Megtaláltad a csipeszemet. :) Először egy lófajta jött ki a gúgliból, mert franciásan írtam a keresőbe. Nekem semmit sem jelent, semmit sem közöl. Csináljunk kis dolgokból nagyot? Humorosat? Hm… Eszembe jött erről a Londonban bemutatott óriási hímtag szobor. Volt ilyen a közelmúltban, nyílván ott is humorizáltak és természetesen nagyon eredetiek voltak. :)

Kicsit olyan, mintha tartanál az újtól. Őszintén szólva elsőre egy 40-es évei elején járó személynek gondoltalak, aki nyitott az újra, de azért el is zárkózik előle. Aztán rápillantva az adatlapodra, már rögtön a mondat eleje megdőlt :P A második feléből meg nem tudom mi igaz, ez csak egy érzés néhány komment alapján.
Mi az, hogy helyettesíti az embert? Az ötletet még mindig a személy adja hozzá. Csak azért, mert nem ragad ecsetet, grafitot, és más "hagyományos" eszközöket, hanem a modern technikához nyúl, még ugyan úgy lehet művész, és a félig-meddig előregyártott képek és grafikák ollózása is lehet művészet, ha ott van mögötte az eredeti ötlet, és ezt át is tudja adni. Számomra sosem az alkotás módja, a kidolgozottság mértéke volt fontos, hanem a gondolat, ami mögötte lehet és az érzés, ami kivált. Persze rengeteg magát művésznek képzelő, tucatképeket gyártó emberkébe botlani, de csak emiatt kár negatívan állni az egészhez.
"Nincs értelme szerintem géppel festeni, ha azt évszázadokkal korábban megcsinálták gép nélkül." Ez olyan, mintha azt mondanánk, mi értelme vászonra festeni, ha azt évszázadokkal ezelőtt megcsinálták falra is. Van egy új eszköz, amiben új lehetőségek vannak, de még elég fiatal, nem forrotta még ki magát, ki tudja, mik születhetnek még ebből. De csak azért fölöslegesnek ítélni, mert régebben ezt mással is megoldották?
Az az indok meg hogy delete, nem elég időtálló? Egy festmény sokkal sérülékenyebb, mint a neten közzétett alkotás. Egy képtár leéghet, viszont egy akár több földrészen tárolt alkotás kevésbé érzékeny a helyi gondokra. Ne érts félre, én se pdf-ből olvasok könyvet, hanem nyomtatva, de nem azért mert így tartósabb, egyszerűen más a hangulata. Ugyanígy szeretem azt is, hogy néha csak elindítom a firefoxot, és megnézek pár képet, mert akkor épp jól esik.

Ezt az első kérdést meg se hallottam... Aki nem tudja becsülni a klasszikust, meg se érdemli, hogy beszéljen róla. És jobb nem eltérni a tárgytól. A számítógépet addig érdemes szerintem használni a művészetben, míg nem helyettesíti az embert. Nem a géppel, hanem használati módjával van a bajom. Nincs értelme szerintem géppel festeni, ha azt évszázadokkal korábban megcsinálták gép nélkül. Ebből a szempontból festeni a géppel már önmagában túlhaladottnak számít. Iparnak jó, de nem nevezném művészetnek (kevés kivételtől eltekintve). A számítógép ereje a virtuális terek létrehozásában és a mozgás illúziójában van. És ezt eddig kevés ember használta ki.
Hogy mikortól modern? A célját tekintve mindenképpen modernnek számítanak a 20. század eleji alkotások, melyek már sem a vallás, sem pedig a mitológia nem köt.
Nézd meg a 24. Miskolci Grafikai biennálé "alkotásait" (tisztelet a kivételnek) és megérted miről beszélek.
A csipesz amire gondolsz, valószínűleg Claes Oldenburg Ruhacsiptető c. (1974.) alkotása, mely a pop art jellegzetes eszközével; a tárgyak természetellenes méretre növelésével él. Egyébként teljes egészében rozsdamentes acélból készült. Oldenburg munkásságát főleg a használati tárgyak műalkotássá emelése érdekelte. És mindezt tette úgy, hogy szokatlan méretűre növelte őket. Ebből a szempotnból túllép a klasszikuson, elsősorban humorával és eredetiségével. de mindehez először kellett a klasszikus... Lehet túlhaladottnak nevezni és gyakran igaz is, de ez sarkallja az embert új utak keresésére.
Ami jó a modernben ugyanúgy rossz is, mert csökkenti az ember ingerküszöbét. Tudok olyan performanszokról, ahol a "művész" az alkotás kedvéért keresztüllőte a tenyerét. De beszélhetünk művészet címén vízbefolytott macskákról, diszóbőrből és nyelőcsőből összevart formalinban úszó portrékról...a gátlástalanság amennyire jó, annyira rossz is. Sőt sokakat a társadalmi problémák nem is igzatnak, annál inkább szeretnének maguk kirobbantani egyet.

nekem ezek nem tetszenek,gyengék a hátterek és valahogy túlhúzottnak tűnnek az ábrák

Mit bizonyított be a klasszikus művészet, és főleg kiknek? Meg lehet nézni, manapság kik becsülik ezt az ágat! Szerintem igen kevesen vannak, akiknek mond valamit Cimabue, pedig klasszikus, reneszánsz, hagyományos eszközökkel dolgozott...

Meddig klasszikus a művészet, mikortól "modern"?
Kizárnád a számítógépet az alkotásból? Meddig engednéd bele az alkotás folyamatába?

Az eszköz határozza meg egyáltalán műalkotásról beszéljünk? Például a műanyag szóba se jöhet mint eszköz? Lehet butaságot írok, de mintha emlékeznék egy embernagyságú piros színű csipeszre, mint ""műalkotásra"". Vmi amcsi csinálta '45 után. Nem tudom milyen irányzat, de biztos van ilyen "alkotás". Magam részéről marhaságnak tartom, de nem az anyaga miatt.

Sokan a klasszikusokról azt mondják, hogy túlhaladott. Például már semmi újat nem tud mondani a szerelem témakörben. Nem tudja újfajta módon kifejezni.
A modernek élesebben reagálnak a társadalmi gondokra, mint a "klasszikusok". Pont ez a jó a modernekbe, a gátlástalanság.

Mi jelent a "megfelelő módon részt venni" kifejezés a művészetben?

nekem erről annyi a véleményem, hogy egy képről nem mindegy, hogy hogy készült, ha egyszer jól néz ki? vizuális szórakoztatás a célja. attól, hogy valami számgéppel készült, sokszor nehezebb módon van elkészítve, mint egy festmény. a művész dolga az elkészítés, úgy ahogy azt ő akarja, a mi dolgunk, meg hogy eldöntsük, hogy teccik-e és nem azt firtatni hogy készült.

nekem tetszik :) akár be volt szívva,akár előre előkészített képekből vágta össze az anyagot,akár nem,a falon,vagy háttérképnek jól mutat.És szerintem a legtöbb emebernek ez a fontos-.-'

A klasszikus művészet már bizonyított. Tény, hogy a számítógép is részt vesz ma már az alkotói folyamatban. De talán nem a legmegfelelőbb módon...(?)

Magam részéről nagyon szeretem a ma már klasszikus, és ezt az új művészetet. Számítógép ma már mindenütt megjelent, és szinte nélkülözhetetlen. Talán az lenne a vicc, ha éppen pont a művészetek területéről maradna ki. Nem tudom miért kell pro és kontra pálcát törni egyik vagy másik művészeti stílus mellett? Mind a kettő nagyon izgalmas. Talán a klasszikusok, minthogy ismertebbek, ezért elfogadottabbak. De miért kell választani, vagy gyorsan megállapítani melyik a jobb. Évelni lehet mindkettő mellett, csak aztán ne válljon az ember a bibliai Bálám szamarává. Azok akik szeretik az újat, azok inkább erre a modernebbre vevők, de azzal nem értek egyett hogy elcsépelt lenne a klasszikus művészet. Canovai vagy rodeni csókot nem lehet leutánozni. A modernek nyersessége pedig szabályosan példátlan. A japán - keleti festőket ezen az oldalon nézegettem először. Nem mindennapi ahogy az embert látják, sőt saját magukat. Metanyelvi jeleit a modern képeknek nem lehet eléggé becsülni. Persze vannak gyengébb, mondvacsinált művészek mindkét oldalon. Nem szeretem a változtatásokat, kivétel a művészet. Kezdetben az impresszionistákat imádtam, majd a szürrealistákat, most éppen a szecesszióért rajongok. Egyre jobban szeretem a moderneket. A művészetek nem ismerik azt a szót hogy unalmas. Szerintem mindenki döntse el maga melyiket is kedveli!!! Halott ügy, ha már megmondják mit szeressek és miért!!! Magam részéről mindkét irányzatban megtalálom, megkeresem ami nekem tetszik vagy elgondolkodtat! Zurbarán csendéleteit pedig számítógéppel vagy anélkül ember nem bírja felülmúlni!!

"Azik képzelete is szabadon szárnyalhat, akinek nincs kézügyessége..." mint írtam. Nem volt ebben semmi nagyképűség.
Természetes, hogy gépi (tapasztalatból tudom, hogy teljesen más látásmódot igényel egy szabadkézzel rajzolónak kifejezetten kényelmetlen is lehet; és ez fordítottan is igaz) és kézi rajzoláshoz is kell kreativitás, de ez a fogalom nem foglalja magában a kézügyességet. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy sokan inkább egy digitáblát vesznek maguknak és azon rajzolnak, de erre csak azt tudom mondani, hogy Delete... Nem maradandó. Ráadásul behatárolja az embert a képernyő mérete. Hiszen rohadtul kényelmetlen, ráadásul ront a kép értékén, ha folyton görgetni kell. Oké, akkor vesz egy plazmaképernyőt egy vagyonért, aztán gyí,... De akkor inkább fesse meg mondjuk vászonra vagy fára és olyan méretre, formára vágja, amilyenre csak akarja, ráadásul emberöltőkig megmarad.

annyira igazad van!!

Mindegy mivel firkálsz, művészi alkotás akkor lesz belőle, ha a közönség annak ítéli... addig firka....

Azért ti is beszéltek hülyeségeket... hiába van progi ha egyszerűen nincs hozzá az embernek érzéke. Ennyi erővel, nektek meg milyen egyszerű, hiszen elég egy ceruza aztán rajzolj... Különben meg a legtöbb számítógépen rajzoló művész ugyanúgy kézzel rajzol, nem egérrel mint ahogy sokan elképzelitek. Van egy méregdrága nyomásérzékeny digitábla aztán azon keresztül rajzol, egy tollnak látszó cuccal. Akárhogy is nézzük, mindkettő művészet a maga módján, és kicsit nagyképűség lenézni az olyanokat akik progival dolgoznak, hiszen ugyanolyan kreativitás kell ahhoz is, hogy valami maradandót alkothass.

A szívemből szóltál! Végre valaki megért engem is... Nagyon sokáig megvolt ugyanez a problémám mint amit most leírsz, azaz úgy éreztem feleslegesen tanulom a rajzot, amikor úgyis a "grafikus" programokkal összedobált képekért rajonganak az emberek.15 év után pedig megtanulni számítógéppel "rajzolni"... nem! A megoldás valahol a kettő között rejlik, hogy a gép ne helyettesítse az embert, hanem egy szerszám legyen annak kezében. A számítógépnek a legnagyobb előnye mások számára, hogy szabadon szárnyalhat azok képzelete is, akiknek nincs kézügyessége, (tehát nem ügyességet, hanem szoftverismeretet vár el) márészről a gép hátránya, hogy csak azt tudja, amit megtanítanak neki. Ebből ered az, hogy oly sok egymáshoz igen hasonlító "művész" rohangál a neten. A gép ezek szerint képes megölni az eredetiséget... (Egyébként a fogaskerekes agyhoz csatlakoztatott tejesdoboz igen érdekes ötlet...látványban is magáért beszél)
Sztikinek: remek dolog a csendélet és a váza, de részben unalmassá válhat az alkotó számára részben pedig a németalföldi és holland festők már 300 évvel korábban megalkották a tökélyt, (azt a fajtát, amit az egyszeri befogadó vár el az alkotótól) amit már nem érdemes tovább ragozni.

tök egyszerü... az elképzelés megvan mindegy minek a segitségével,de tudja hogy nagyjàbol mit akar...na de nincs kézüggyessége,nem tud rajzolni még egy almàt sem,festeni meg duplàn,mert nem tudna ugy visszaadni a dolgokat mint ahogy ö azt elképzelte(velem is ez van leülök ,hogy lerajzolok pölö egy kezet,ötlet fantasztikus,elképzelés is, minden,de mivel nincs kézügyességem ezért bénàk a rajzaim)...na van egy jo progija ami adja a képeket amiken ö kicsit vàltoztat,összeilleszti és ekkor nagy vigyor az arcàn igen pont igy képzeltem el az fogaskerekes agyhoz csatlakoztatott tejesdobozt...XD

kicsit furának tártom ezt a modern műveészetet. Nem állítom azt, hogy jól tud festeni/rajzolni/tudomisénmivelcsináljákezeketaképeket, de akor miért nem fest valami szép csendéletet/virágot/portrét/akármit, a drogos látomásai helyett? Ilyen kaotikus gondolataim/látomásaim nekem csak valami nagyon durva spangli után szoktak lenni.

Mit tolsz? Adhatnál nekem is belőle, jó anyag lehet:D

Chöö... nagy cucc.... hallucináltam már durvábbakat is... :D

nekem csak az első kép tetszik, szntem a többi kép káosz
ez nem azt jelenti hogy szar, csak annyit tesz hogy nekem nem tetszik annyira...